Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből
(Mivel szokták a parazsat a kemencéből kiszedni?) — Hát | hogy mongyam | avval a lapáttal is, de mielőt még a kenyered betötte, vót ojan | szénvonyónak monták ászt. Kinek vazsbú, kinek fábú. Azér job vót a fa, mer az nem tötte tönkre ja kemönce ajját. Mer nem téglábú vót a röndös kemönce ajja, hanem agyagbúi. Ez úty ki vót verve, hogy az ojan fényös vót. És akkor azon úty esúszott a lapát, ha betötte a kenyeret, ha ja pörnyét szőtte, az mindönfélekép nagyon | praktikus vót így. (Minek nevezték a kisebb kenyeret?) — Cipó. És még akkó abba az időbe szokás vót, hogy natypéntökön az asszonyok süssenek kenyeret. De akkor | nem mondom, hogy ép mindön asszony, de nagyon sokan tartották ászt, hoty sütnek oan kissep cipót, mer ha valaki belefullad a vízbe, és ászt kitartotta egész évbe, ha ászt úty beledopta a vízbe, és az a hót nem gyüt föl azelőtt, aki belefullatt, az a cipó odamönt, ahun az a belefullatt embör vót, ászt az ot forgott a tetejin, és úgy vötték ki az embört. (Milyen részei vannak a kenyérnek? Például hogyan nevezik azt a részét, amit megszegnek?) — Pilis, pilis vót. Pilissé vót neki. (És azt a részét, amely fölmagaslik?) Púpja. Púpos kenyereket ... Az nem is vót asszonynak nézve, aki nem tudott | szép púpos kenyereket. Úgy átak ot bent, majd elrepűtek! (Körülbelül mióta nem sütnek háznál kenyeret?) — Hát nem is tudom hirtelem mög, mögmondani. Hát | nem tudom pontosan megmondani, de ojan, ojan negyvennyóc, kilenc, esetleg ötven. Azúta én nem sütök. (Maga hogyan tanult meg kenyeret sütni?) — Én? Az én édösapámtúl, nem az anyámtól, mer az anyám tizenkét éves koromba mökhalt. És az apám ojan nagyon jól tudót kenyeret sütni, hogy | rá vót útalva, és az ojan kenyeret sütött, hogy nagyon sok asszony nem sütött ojat. És rá vótunk útalva, hogy möktanultuk. Fiatalok vótunk, gyerökök vótunk, kicsik, árvák, oszt hát möktanútuk az apánktól. Má tizennyóc éves koromba férhö möntem, és tuttam kenyeret sütni. Abba az időbe asz monták, hogy nem, aki nem tót kenyeret sütni, az nem möhet férhön. De most nem számít, most van a péknél 289
