Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Damjanich Jánosné Csernovics Emília életrajza (1819–1909) Csernovics Lara feljegyzéseit közzéteszi Varsányi Péter István

ben néném maga proponálta, hogy utazzunk most oda. Végeredményben nem mentünk el, de ezt a körülmények okozták. Szeptemberben akartunk indulni, s szeptember 4-én menyasszony lettem. így maradt abba az egész.

Mikor Kossuth Lajos holttestét hazahozták, a vasútról egyenesen a Nemzeti Múzeumba vitték, mert ott akarták felravatalozni. Este jött meg a koporsó, s az üres teremben, ahová letették, egy feketeruhás öreg nő jelent meg. Idegent nem eresztettek a múzeum tájékára, s a kert minden kapujánál őr állott. Friedwalszky múzeumi őr és családja állt a Sándor utcai mellékkapu közelében, s az őrt álló rendőrnek azt az utasítást adták, hogy az érkező két gyászruhás nőt, kiket ők ismernek, be kell ereszteni. Meg is jelent néném nemsokára. Friedwalszkyék saját lakásukon keresztül vezették be a múzeum belsejébe. így jutott a koporsóhoz.

Néhány percig mozdulatlanul állt mellette magába mélyedve. Vájjon mit mondhatott gondolatban a halottnak, s az vájjon válaszolt-e neki? Ki tudna az emberi szív mélyében olvasni?

Az 1900-as években már erősen hanyatlik szellemileg néném. Már csak árvaházának él, s csak nyáron megy el fürdőre és pár hétre hozzám. 1906-ban súlyos beteg lesz, miből ugyan felépül, de teljesen gyermek lesz belőle.

Kedves, jő, szelíd gyermek.

Meghalt 1909. november 30-án.

272