Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Damjanich Jánosné Csernovics Emília életrajza (1819–1909) Csernovics Lara feljegyzéseit közzéteszi Varsányi Péter István
rohant néném a másik házhoz, és ott is csengetett. Erre kinyílt a kapu melletti ablak, s a ház ura, egy öreg, nőtlen Nyéky kikiáltott, ki az ? „Hamar jöjjenek — kiáltja néném — Csernovicséknál rablók vannak!”. Erre az öregúr kihajol, s akkor látja, hogy néném ott áll egy ingben, mezítláb. „Jézus Mária!” — kiáltja az öreg, s becsapja az ablakot. De pár perc múlva jött a cselédje, kihozva nénémnek egy pár papucsot, egy szoknyát és egy ágyterítőt, hogy magára vegye. Erre már az öregúr is jött az öccsével, s mentek együtt vissza nagyanyámhoz. A rablókat azonban már hiában keresték. Azalatt már elmenekültek. Szegény nagyanyám még napokig feküdt után a fojtogatástól kék-fekete nyakkal, és betegen az ijedtségtől. Sohasem derült ki, kik voltak a rablók. Mindenesetre volt köztük olyan, aki ismerte a viszonyokat. Sokan Rózsa Sándorra gyanakodtak, mert akkor az grasszált ott a vidéken. De én nem hiszem, hogy Rózsa Sándor rabolni ment volna Damjanich János özvegye házához.23 Láltner honvédtábornok24 özvegye, kinek — olasz asszony lévén25 — nem volt senkije Magyarországon, eljött egy időre nénémhez, kislányával. A látogatásból másfél évi ottidőzés lett, mert Láhnerné ott maradt mindaddig, míg egy rokona Olaszországból el nem jött értük.26 A kis Láltner Alexandrine rajongó szeretettel csüngött nénénten. Emilie niantan- nak hívja, s ragaszkodása nem szűnt meg soha. Néném haláláig leveleztek. Alexandrine egy Sardi nevű milánói bankár felesége lett. Nagyanyám kezd erősen köszvényes lemú, s emiatt nyáron felmegy pár hétre Pestre a sáros fürdőt használni, ami csoda jót tesz neki. Návay Miska, kinek kezd már terhes lenni a gazdálkodás, kiadja birtokát bérbe, és felköltözik Pestre. Ezek az indokok, melyekhez még más, lelki ok is járul, arra késztetik nénémet, hogy költözzenek ők is Pestre. Ami aztán 1855-ben meg is történik. Először a Cukor utcában vesznek lakást, amely ma a Gróf Károlyi utca. De egy év múlva átköltöznek a mai Veres Pálné, akkor Zöldfa utca és a Papnövelde utca sarkán lévő Dlanchy-házba (ahol a gyógyszertár van). Itt az első emeleten vesznek ki egy négyszobás lakást, s itt aztán 21 évig, nagyanyám haláláig maradnak. Néném nem tudja feledni Makó város iránta tanúsított jóságát és szeretetét. Hálája jeléül a templom számára díszes menyezetet hímez, s azt elküldi az akkori 23 Rózsa Sándor (1813—1878) alföldi betyár. 1848. okt.: az OHB-tól kegyelmet kap. de tevékenysége nem igazolta szabadcsapatának megtérését. 1857-ben elfogták, életfogytiglani börtönre ítélték; 1868-ban amnesztiával szabadult. 1869-ben Ráday Gedeon ismét cl fogatja. a börtönben halt jneg. Rózsa Sándor és Damjanich 1848-as kapcsolatához — adalékként — lásd: VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN: Kossuth Lajos Hódmezővásárhelyen. In: A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium Évkönyve. 1978. 22-36. 24 Láhner György (1795—1849) őrnagy a cs. kir. 33. gyalogezredben, a szab. harc során honvéd tábornok, hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelő. 1849. okt. 6-án végezték ki Aradon. Azonos sírban nyugodott Damjanichcsal Mácsan (Macea) 1849—1974 között. 23 Láhnerné Conchetti Lucia (1821 — 1895), a fentebb említett tábornok, aradi vértanú özvegye. 26 Idézet Nábráczky Antal megyefőnök jelentéséből (1851. okt. 22.. Makó): „Lánerné és Damjanitsné Makón laknak, az első a napokban érkezett ide, Návay Mihály házában laknak, de mint értesültem a megyeháza szomszédságában lévő Blaskovits-féle házba fognak költözni. Návay Mihályt, ki egyébiránt sedatus embernek Iátszatik lenni, ma hozzám hivattam, s felhívtam,, hogy mondaná meg magányos körben a nevezett asszonyoknak, hogy csendesen viseljék magokat, legkisebb olyantól, mi demonstratio színét visejhetné, óvakodjanak, mert maguknak tulajdonítsák a különben bizonyosan bekövetkező kellemetlenséget. ígérte, hogy komolyan meg fogja mondani, mindenesetre szemmel tartatom őket". Csongrád Megye Évszázadai. Történelmi Olvasókönyv 2. Szeged, 1987. 17. 267
