Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Barla László: Szentes igazgatása az 1848/49-es forradalomban

AZ ELSŐ RENDEZETT TANÁCS2

1836. január 10-én Szentes Örökváltsági szerződést kötött földesuraival, a Károlyi grófokkal. Mivel a kitűzött időre nem fizette ki a váltságösszeget, Pótszerződés köttetett a felek között 1837. április 19-én. Ennek értelmében az úrbéres viszonyok haszonbéres viszonyokká alakultak át a váltság kétharmadának letörlesztéséig; a törvényhatóságot, vagyis a szerződés értelmezése szerint a közigazgatást és az alsófokú bíráskodást azonban már néhány nap múlva megkapta a város. A Pótszerződés 13. pontjának értelmében elkészült a Coordinationale planum, vagyis a város szervezési és működési terve, amely szabályozta a képviselők és a tisztviselők választásának eljárásait és a választott testületek, tisztviselők és alkalmazottak hatáskörét, jogait és kötelességeit.

A Coordinatio előírásai szerint a birtokos, háztulajdonos és értelmiségi lakosok tizedenként 30, összesen 120 esküdtpolgárt választanak. Az esküdtpolgárok választják a 60 tagú külső tanácsot, elnökük a főbíró. Megfigyelőként részt vehetnek a tanácsüléseken. A külső tanács elnöke a szószóló. Megválasztja a 12 tagú belső tanácsot, majd a 12 közül a főbírót, a főkamarást és a szószólót. 60 tagja közül — az 1836 elején kötött Előleges egyezség szerint — 20 nemes, 40 nem nemes. Egyharmad részét évenként újra választják. Megfigyelőként jelen lehetnek a belső tanács ülésein. A belső tanács 4 tagja nemes, 8 nem nemes. Közülük hármat évente újra választanak. A bírósági tanács elnöke a főbíró, a gazdasági tanácsé a főkamarás. A két tanács — a belső és a külső — együtt alkotja a közgyűlést.

A közgyűlés csírái már megvoltak a korábbi, tisztán feudális városszervezetben is. 1742-től a tanácsüléseken részt vettek más lakosok is, többnyire vagyonos, tekintélyes emberek. Ezek név szerinti felsorolása mellett ez áll a jegyzőkönyvekben: a község részéről. Ezt a csoportot az 1837. április 30-ai jegyzőkönyv képviselőségnek nevezi.

A régi, feudális városszerkezet legfőbb hatalmi szerve a népgyűlés volt. A tisztújításon kívül ritkán hívták össze, csak az örökváltsági küzdelmek során vált szokássá, hogy a birtokos lakosokat összehívták a nagyobb tekintetű döntések meghozatalára. A Coordinatio ennek a gyakorlatnak is véget vetett volna a közgyűlés megválasztásával.

1837. április 30-án, néhány nappal a Pótszerződés aláírása után az egész közönségnek nevezett népgyűlés megválasztotta 1840. november 1-jéig tartó megbízatással a város főbírájául Boros Sámuelt, aki az örökváltsági alkudozásokat a város részéről eddig is vezette, és ideiglenesen megerősítette a tanácsot és a képviselőséget. Május 5-én átrendezték a tanácsot és a képviselőséget a Coordinatio és az Előleges egyezség szerint, vagyis megvalósították a nemes és nem nemes tagok előírt arányát. Ekkor és így született meg az ideiglenes belső és külső tanács.

1837. június 10-én a nép közfelkiáltással pártfogóul választotta Klauzál Gábort, a Coordinatio alkotóját. A pártfogó a Coordinatio szerint elnököl a testületi üléseken — ha jelen van —, korlátlan kezdeményezési és ellenőrzési joga van, ő nevezi ki a pénztári ellenőrt és a főkapitányt. Hivatala a váltsági summa kétharmadának

2 Szentes 1836 és 1848 közötti történetére, különösen az örökváltságra és. a rendezett tanácsra nézve lásd a következő feldolgozásokat (íjiind pontos levéltári jelzetekkel): SIMA LÁSZLÓ: Szentes város története I. Szentes, 1914., SIMA LÁSZLÓ: Szentes rendezett tanácsú város története 1837—1849. Az I. kötet folytatása, CSML SzF, Kézirattár. PÁHI FERENC: Adalékok Szentes város közigazgatásának és igazságszolgáltatásának történetéhez (1837). In: Levéltári Híradó, .195^/3—4., 162—203. old. BARTA LÁSZLÓ: A szentesi örökváltság. Szeged, 1979. BARTA LÁSZLÓ: Szentes Város Közönjégének (Közgyűlésének) iratai 1837—1848. In: Levéltári Szemle, 1980/1—2. 109—113. old. BARTA LÁSZLÓ: Szabad Szentes városának képviseleti és igazgatási rendje 1837—1840 (RlauzáJ Gábor reformtervei). In: Tanulmányok Cs.ongrád megye történetéből X. Szerk. BLAZOVICH LÁSZLÓ. Szeged, 1986. BÁRTA LÁSZLÓ—LABÁDI LAJOS: Boros Sámuel. Szentes, 1986.

22