Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Dáczer Károly: Válogatott részletek a kincstári dohánykertészségek 1843–44-es telepítésének eredeti dokumentumaiból
előnyösebbnek találták, mint a fáradalmas dohánytermesztést, az a buzgalom pedig, mely ezen termelési ágazat iránt a felsőbb körökben azelőtt megmutatkozott, úgy látszik teljesen elapadt, és ennek az volt a következménye, hogy a Németszentmihályon, Magyarszentmártonban és Ürményházán létesült dohánytelepeken a dohánytermesztés egyre inkább visszaszorult, és ezeket az eredetileg dohánytermesztő telepeket feladataik és kötelezettségeik tekintetében a velük megkötött mindenkori bérleti szerződésekben úgy kezelték, mint terménytermelőket, míg végezetül a velük megkötött új és legújabb, szerencsére még nem ratifikált, szerződésekben teljesen eltűnt minden nyoma annak, hogy valamikor dohánykertészek voltak. Ugyanez mondható el az apáczai48 dohánykertészségről is, melynek részére engedélyeztek, de még nem ratifikáltak egy új, nem a dohánytermesztésen alapuló szerződést. Ez a bánáti kamarai birtokokon folyó dohánytermesztésnek egyáltalán nem bátorító története, mely elégségesen bizonyítja, — hogy a dolog természetéből fakadó sokféle akadály mellett, melyekkel egy új, nagyszerű vállalkozásnak, ha mégoly korszerű is, mindig meg kell küzdenie —, a most tervbe vett dohánytermesztésnek csak abban az esetben jövendölhető biztos jövő, ha az jól átgondolt alapokon nyugszik, nem teszik függővé az iránta itt tanúsított kisebb vagy nagyobb fokú hajlandóságtól, hanem szilárd rendszerként tervezik meg, erőteljes felső vezetés mellett. Ha ez nem történik meg, úgy előre látható, hogy az, amit a kamarai birtokokon egy emberöltővel ezelőtt kimondhatatlan fáradozások után életre hívtak - és ami nyomtalanul eltűnt — most ismét elölről kezdődik, hogy rövid évtizedek után ismét eltűnjön. Egy dolog egyébként megcáfolhatatlan igazságnak bizonyult ennek során, mégpedig az, hogy a dohánytermesztés ezen a vidéken, elvonatkoztatva minden felsőbb szándéktól, tisztán gazdasági szempontból igen jól kifizetődik, mert tény az, hogy a dohánytermesztés, mely legelőször a kamarai birtokokon került bevezetésre, majd oly gyorsan eltűnt, az idők folyamán a magánbirtokokon, melyek pedig a maguk előnyére a legjobban ügyelnek, kedvelt művelési ágazattá vált, és ott, gondos ápolás mellett, dohánykertészségek racionális vezetése mellett, igen hamar napról napra növekvő mértékű, rendkívüli virágzásnak örvendhetett. Ez egyébként az egyetlen eredménye is a kamarai birtokokon egykor bevezetett dohánytermesztésnek... MOLE 73. 182. cs. 18. k. 41.420/48-1842. Banal. Br. Ambrózy 224/Praes. sz. és 1842. szeptember 13-i keltű jelentése. Eredeti lisztázat. Német nyelvű. 5 A szakigazgatók véleményét, helyzetfelmérését a Magyar Kamara 1842. decemberében terjeszti a király elé. Az erre adandó udvari leirat 9396/P.P. számú és 1843.II.4-i keltű. Az ebben foglaltakról értesíti a Magyar Kamara br. Ambrózy temesi jószágigazgatót. Ezt az udvari leiratot úgy emlegették, mint az első kertésztelepítési alaprendeletet. Fontossága a kertészetek létrehozásában tagadhatatlan, hiszen ez Apácza: ma Csanádapáca. 225
