Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Dáczer Károly: Válogatott részletek a kincstári dohánykertészségek 1843–44-es telepítésének eredeti dokumentumaiból
tisztségviselőnek komolyan és nyomatékosan feladatává tegyék, hogy fellendítse a dohánytermesztést, nem csak a kamarai birtokok földjén, és mindenekelőtt ott, ahol a természet erre jó feltételeket kínál és jó eredmény joggal elvárható, azáltal nem csak, hogy fáradhatatlanul munkálkodik, és elhárítja az akadályokat a dohánytermesztés útjából, hanem az alattvalókat is bátorítsa dohánytermesztésre, főleg, ha e célból saját uradalmi földeket juttat nekik, és meg kell próbálkoznia mindennel, ami a legfelsőbb szándék megvalósításához, azaz e kultúra lehető legszélesebb elterjesztéséhez vezethet. E tekintetben azután az akkoriban itt fennállott 5 prefektorátusnál megtörténtek a szükséges utasítások, és az előbb említett módon bevezetett saját művelésű dohánytermesztés miatt — a legmagasabb döntés értelmében, az 1808. november 23-i 19 211. jelzésű magas dekrétumnak megfelelően — alkalmazást nyert egy saját dohánytermesztési felügyelő, a macedón dohány kertész, Georg András személyében, kamarai kasznár javadalmazással. E magas rendelkezést követően, mint a tárgyalások tanúsítják, csak ezután vezették be a dohánytermesztést Szt. András, Csatád, Versec, Denta, Lippa, Lugos és Bulcs kerületben, házi művelésben, de nem sok holdon. Minthogy azonban ez a vállalkozás nem vezetett kedvező eredményre, még 1812. március 4-én 2696. jelzéssel a felsőbb hivatalnak azt javasoltuk, hogy a saját művelésű dohánytermesztés szűnjék meg, s a jövőben ez arra alkalmas kamarai birtokok földjén, ott letelepítendő dohánykertészek útján történjék. Ugyanebben az 1812. évben ide érkezett Almási Ignác gróf Őexcellenciája, a cs. és kir. általános udvari kamara elnöke királyi udvari biztosi minőségében, s ahogy figyelme kiterjedt e tartomány minden termelési ágazatára, úgy a dohánytermesztést is különös figyelemre méltatta, ahogy ezt az 1814. március 15-i 5176. jelzésű magas udvari kamarai dekrétum bizonyítja, mely Almásy gróf itt tett kőrútjának alapján a dohánykertészettel kapcsolatban jelent meg. Eimek értelmében a saját művelésű dohánytermesztést ennek kimutatott hátrányai miatt megszüntették, és elrendelték, hogy dohányt csak kertészek és teljes, erre felszólítandó községek termeszthetnek. Rögzítették az alapelveket és feltételeket, melyek szerint a dohánykertészek alkalmazhatók és letelepíthetők, és kijelölték azokat a vidékeket, melyeken dohánykertészetek telepíthetők, és dohánytermelés külön kertészek által folytatható volna. — E magas rendelkezést követően, az itteni kamarai igazgatási hivatalok előzetes megkérdezése után, az 1815. október 25-i 9472. jelzésű jelentésben az itteni dohánytermesztési viszonyokat részletesen taglaltuk, és a felsőbb hivatalnak azt tanácsoltuk, ne telepítsenek külön kertészeket a kamarai birtokokon: részben a tekintélyes letelepedési költségek miatt, részben, mert búza- és kukoricatermesztéssel jóval nagyobb bevétel remélhető; egyidejűleg kértük, legalább addig történjék halasztás, míg a magas 1814. szeptember 27-i 20 652. jelzésű rendelkezéssel elrendelt házi terménytermesztés megfelelő módon és teljes mértékben beindul, és a legmagasabb helyről annyira javasolt dohánytermesztési módszer e vidéken valósággal és teljesen ismeretes nem lesz; arra az esetre pedig, ha ez az elképzelés nem találna helyeslésre, egyidejűleg azt is javasoltuk, hogy a dohánytermesztésre kiválasztott területeket ne teljes községeknek engedjék át, hanem csupán egyes személyeknek egy vagy két holdanként a termés egy harmada ellenében, vagy pedig, mert ez számukra túlságosan körülményes volna, dupla tized, azaz a termés egyötöde ellenében, az erre megjelent 1816. január 17-i 1429. jelzésű magas udvari kamarai végzésben ismételten elrendelték, meg kell próbálni, nem akadnának-e dohánykertészek, akik telkeket 223
