Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Dáczer Károly: Válogatott részletek a kincstári dohánykertészségek 1843–44-es telepítésének eredeti dokumentumaiból
VÁLOGATOTT RÉSZLETEK A KINCSTÁRI DOHÁNYKERTÉSZSÉGEK 1843/44-ES TELEPÍTÉSÉNEK EREDETI DOKUMENTUMAIBÓL Közzéteszi, bevezetővel és magyarázatokkal ellátta: DÁCZER KÁROLY BEVEZETÉS Másfél évszázaddal ezelőtt, 1843-ban és 1844-ben a kamarai hatóságok Arad, Csanád, Temes és Torontál vármegyékben, a temesi kamarai jószágigazgatóság területén húsz, ezen belül Csanád vármegyében kilenc dohánykertészséggel kötöttek a kiadott utasítások alapján haszonbérleti szerződést, hogy az osztrák dohányjövedék nyersanyagellátását a kincstári birtokokon történő dohánytermeléssel biztosítsák és függetlenítsék azt a hazai dohánypiactól.1 Az ezzel kapcsolatos anyagot a Magyar Országos Levéltár Kamarai Levéltára őrzi. Az itt található és a kincstári dohánykertészségek telepítésével foglalkozó egykorú hivatalos iratok közül a legfontosabbakból készített válogatást adjuk közre az alábbiakban. Ezek egyrésze udvari leirat, másrésze a Magyar Kamara felterjesztése az udvarhoz, illetve utasítása a telepítés ügyében a kamarai jószágigazgatóságoknak, de igen terjedelmes anyaggal veszik ki részüket a kamarai kerületek fő irányítóinak eredeti példányban fennmaradt jelentései is. Végül a telepítés eredményeinek legfőbb adatait tartalmazó táblázat, mely a 10. sz. alatt részben közölt jelentés mellékletét képezi. A telepítési gondolat elindítója Karl Friedrich Freiherr Kübeck von Kübau volt, akit 1840. november 25-én nevezett ki V. Ferdinánd a bécsi Általános Udvari Kamara elnöki székébe.1 2 Kinevezésekor az osztrák dohányjövedék részére igen hátrányos dohányszállítási szerződések voltak érvényben, melyeket nem kívánt meghosszabbítani. A Magyar Kamara alelnökével br. Mednyánszky Alajossal megígértette, hogy az osztrák dohányjövedék szükségletét a magyarországi kincstári birtokokon fogják megtermelni.3 Kübeck a Magyar Kamara tisztviselőitől megkívánta tervei végrehajtását, és a magyar kincstári birtokok hasznosítását gondolkodás nélkül alávetette az osztrák Appaldó4 érdekeinek, igazolva ezzel gazdasági kiszolgáltatottságunkat. Tervei végrehajtásában készséges kiszolgálóra talált báró Ambrózy Lajos temesi cs. kir. kamarai jószágigazgatóban, aki "...a legfelsőbb kezeknek eszközéül ajánlkozott...'', s a kertészetekben történő dohánytermesztés híve volt.5 Grosschmid János zombori cs. kir. kamarai jószágigazgató a saját rezsibe történő dohánytermesztést ajánlotta jószágigazgatósága területén a kamarai birtok költségén és jobbágyi robotmunka felhasználásával. Csak megkésve tett javaslatot a feles dohánykertészségek telepítésére, de akkorra már br. Ambrózy a tervszámokat gyakorlatilag megvalósította, így Grosschmid nemcsak kegyvesztett, de üldözött is lett további működése során.6 Preyszler János mint a szegedi sóhivatal vezetője egyben a szőregi uradalom felügyelője is volt. A kincstári kertészségek telepítésével kapcsolatban leírta, hogy a 1 Magyar Országos Levéltár (MOL) E 73. Magyar Kamarai Levéltár. Magyar Kamara Regisztratúraja Banatica. 184. csomó (cs.) 16. kútfő (k.) 1122—1843. (Továbbiakban a zárójelben levő rövidítéseket Ijasználjuk.) 2 JUHASZ KALMAN: A 100 éves Kübekháza 16. old. 3 WERTHEIMER EDE: Báró Ambrózy Lajos kiadatlan emlékirataiból. Budapesti Szemle 1898. 95. kötet 15. old. 4 Appaldó: eredetileg bizonyos állami jövedelmek kibérlése. Itt azonban az osztrák dohányjövedék értendő. > MOLE 73. 182. cs. 18. k. 41 820-1842. Banat. 6 MOLE 73. 184. cs. 16. k. 1122—1843. Banat, és E 73. 185. cs. 16. k. 28 704—1844. Banat. 207
