Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Magyar László: Szabadka és környéke közép- és török kori kézművességéről
kerülnek előtérbe.82 A falusi ipar a helyi igényeket elégítette ki, miközbe egyre nő a városban a török iparosok száma. Keresettebb a ruházati ipar, pl. a szabómesterek munkája. Lényeges fejlődést mutat a fazekasipar és a XVII. században a kerámiakészítmények széles körű elterjedéséről számolhatunk be. Már a mohácsi ütközet előtt elkezdődött a tömeges délszláv betelepülés az Alföld déli részeire.83 A török uralom védelmében bevándorolt újabb rác lakosságnak privilegizált helyzete volt, belőlük került ki a török katonaságot ellátó iparos-kereskedő réteg többsége.84 85 A közelmúltban feltárt és a XVII. század második feléből, valamint a XVIII. századból származó bácskai vonatkozású dokumentumok többek között a szerb iparos- és kereskedőlakosság tevékenységéről, fennmaradásáért folytatott erőfeszítéseiről, a katolikus közeggel való nézeteltéréseiről adnak hírt.83 Éppen Szabadka többnemzetiségű hagyományainak köszönhetően válhatott kézművessége sokszínűvé, melynek alaposabb felkutatása és kiértékelése még várat magára. 1686. szeptember 19-én „Coari (Koháry — M.L.) ezredes magyarokból álló ezredével bevette Sapata-t (Szabadkát — M.L.)”,86 majd az 1697. évi Zentai ütközetet követően megkezdődik a vármegye újjászervezése, s lassan fejlődésnek indul a gazdasági élet. Az 1699. évi összeírás szerint a vármegye valamennyi községében 298 kézműipari műhely volt. Bács vármegyében ekkor 10 pálinkaégető, 14 sörfőzőműhely, 29 kocsma és 16 malom működött.8' Azonban az észak-bácskai város lendületesebb ipari fejlődésére mégis néhány évtizeddel később kerülhetett sor. Dolgozatunk olyan szándékkal készült, hogy röviden összefoglalja Szabadka és környéke közép- és török kori kézművességének eddig feltárt adatait, másrészt ösztönzésként, hogy a különböző tudományágak kutatói régmúltunk hajszálgyökereit kézzelfoghatóbban, hitelesebben rajzolják meg.88 *2 Magyarország története 1526—1686. 2. kötet. 978. 83 Uo. 1440. 84 Uo. 1442. 85 , Lásd erről bővebben a következő dokumentumkötetekben: SLAVKO GAVRILOVIC, IVÁN JAKSIC, SRETA PECINJACKI: Gradja o balkanskim trgovcima.u Ugarskoj XVIJI. véka. Carinamice is kontumaci. Knjiga prva. Beograd, 1985.; SLAVKO GAVRILOVIC i IVAN JAKSJC: Gradja za priyrednu i drustvenu istonju Backe u XVIII. veku. Beograd, 1986.; SLAVKO GAVRILOVIC, IVAN JAKSIC: Izvori o Srbima u JJgarskoj s kraja XVII i pocetkom XVIII véka. Knjiga I. Beograd, 1987.; SLAVKO GAVRILOVIC: Izvori o Srbima u Ugarskoj s kraja XVII i pocetkom XVIII véka. Knjiga II. Beograd, 1990. 85 Haus- Hof-, und Staatsarchiv Habsburg—Lotharingisches Hausarchiv Kt. 50. Pag. 824—825. Lásd még: Budától—Belgrádig. Válogatptt dolpimentumrészletek az 1686—1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. Szerkesztette SZITA LÁSZLÓ. Pécs, 1987. 78—79. 87 BOROVSZKY SAMU 1909. 436. 88 Nem hagyhatjuk figyelmen kívül DR. DJURDJICA PETROVIC: „Prilog istoriji Backe u XVI veku” (Matica Srpska, Zbornik za drustvene nauke br. 48. Növi Sad, 1967. 95—105.) című dolgozatát, amelyben szintén alaposan elemzi a T. HALASI—KUN által 1964-ben közzétett 1578. évi adóösszeirást. Á munkából kitűnik, hogy amíg Szabadka és Titel városiasodásának folyamata lassú, addig Bács és Zombor messze előttük járnak. Bácson 92 kézműves 30 féle foglalkozást űz. Á városban legtöbb a szabó (26) és a csizmadia (19). Zomborban 34 kézművest említ az adóösszeírás: legtöbb az építőmester (7) és a csizmadia (5). A szerző megállapítja, hogy Bácskában ekkortájt nem a keresztény, hanem a muszlimán lakosság foglalkozott kézművességgel. Szélesebb földrajzi vonatkozásban eleven képet fest a hódoltság korának kézművességéről többek között TAKATS SÁNDOR: „Rajzok a török világból” (II. kötet, Budapest, 1915. III. kötet, Budapest, 1917), aki különösen a XVI. és XVII. századi faragómolnárok, a nélkülözhetetlen faragómesterek elterjedtségére hívja fel a figyelmet. Ugyanis a házieszközök és még sok más tárgy nagyobbrészt fából készült. 19
