Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Sebestyén István: Csongrád város levéltárának története
iratot átvettek megőrzés céljából a csongrádiaktól. A ládákat később — pontosan meg nem határozott időben — Pápára, majd Lovászpatonára menekítették tovább. Láttuk azonban, hogy mind Pápa, mind Lovászpatona arról értesítette Csongrádot, hogy a keresett anyag nincs náluk. Mi a helyzet az Izsákra vezető nyomokkal? 1945. május 2-án dr. Juhos János állatorvos 4002/1945. jelzet alatt a következő levelet írja Csongrád város vezetőségének: „Tisztelettel értesítem a város Vezetőségét, hogy a város iratait, amelyeket a Dunántúlra kellett volna menekíteni, ismeretlen okból, nálunk lerakták. Izsákot is kiürítették, a kiürítés miatt két hétig távol voltunk az otthonunktól. A ládák közül egyet szétfeszítettek és tartalmát széthányták. A többi ép állapotban nálunk van és bármikor átvehető.” A város ugyancsak 4002/1945. ügyszámú levelében május 25-én azt kérdezi Juhos doktortól, hogy hány ládáról van szó, és kb. mekkora azok súlya. A kérdezett június 6-án közli, hogy a ládák súlya 1 — 1,5 q és 5 darab van belőlük. Csongrád elöljáróságának malmai döcögve, és kínos lassúsággal őrölnek. Újabb kérdezősködéssel zaklatják dr. Juhost, amire abból lehet következtetni, hogy nevezett felesége augusztus 16-án alig leplezett ingerültséggel ír egy újabb levelet a város vezetőségének: „Tisztelettel kérem ismételten, hogy a nálunk lévő iratokat elszállítani sziveskedjenek. Én már egyszer korán tavasszal, értesítettem a város Vezetőségét az iratokról és azt is megválaszoltam, hogy a ládákat egy jó stráfkocsival el lehet szállítani, sajnos még ezideig nem jelenkezett értük senki. Kérem intézkedjenek minél előbb a ládák elszállításáról, ugyanis a hely, ahová rakva vannak, nagyon kellene.” A levél hangnemének mozgósító ereje volt. László István városi közgyám 1945. szeptember 3-án a következő jelentést teszi: „Nagyságos Polgármester Úr!” 4002-2/1945. sz. felhívására jelentésemet az alábbiakban teszem meg: 1945. augusztus 31-én megjelentem dr. Juhos izsáki állatorvosnál, és a Polgármester Úr utasításának felmutatása után felkértem a nála latétbe helyezett városi iratok átadására. Dr. Juhos állatorvos előadta, hogy 1944 októberében nála 6 Csongrád várostulajdonát képező, és iratokkal tele láda adatott át. A ládák körül 5 épségben meg isvan, egyet azonban az oroszok bevonulásukkor szétvertek és az iratokat szétszórták. A szétszórt iratok közül sikerült egynéhányat megmenteni, s azokat összekötve, a ládákkal együtt, megőrizni. Ezután az 5 épségben megmaradt ládát, valamint a csomóba kötött iratokat átadta, amelyeket Csongrádra elszállítottam, és szeptember 1-én további megőrzés végett Klucsai Henrik városgazdának átadtam. Az 5 láda közül egynek az oldalából egy darab hiányzott, azonban úgy látszott, hogy abból az irat nem hiányzik. A 6-ik összetört láda maradványából, valamint az abból megmentett iratok tartalmából azt állapítottam meg, hogy abban — valószínűleg — a városi pénztár iratai voltak elhelyezve.,/9 1945. szeptember 5-én az anyakönyvvezető, 1945. szeptember 12-én Vida Imre főjegyző és Mészáros Margit közjóléti szövetkezeti alkalmazott, 1945. szeptember 13- án a birtoknyilvántartó, majd 1946. március 11-én Sövényházi Pál közigazgatási irattáros jelenti a polgármesternek, hogy a visszakerült iratok a birtokukba jutottak. Részletes felsorolásuk hosszú, és azt a benyomást kelti, hogy szinte a teljesség mértékéig azokról az okmányokról van szó, amelyeket 1944 októberében elmenekítettek.29 30 Itt a kalandos iratutaztatás vizsgálatát akár le is zárhatnánk. Végül is az okmányok — kevés kivételtől eltekintve — meglettek, helyükre kerültek. De vajon meglettek-e, 29 Uo. *> Uo. 193
