Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)

végrehajtását engedélyezze, amelyek a nép érdekeivel nem ellenkeznek. Az ötös bizottság tagjai: Farkas Imre, Burunkai Sándor, Dragon János, Kallós Lajos és Szabó János.

Az ötös bizottságnak és főleg Farkas Imrének ezúton is köszönetét mondok azért a fáradhatatlan és áldozatkész munkáért, amivel a vármegyei és községi igazgatás helyreállításért fáradozott. Különösen nagyfontosságű volt az ötös bizottságnak az a működése, amit az emberek lecsillapítása körül teljesített. Az emberek ugyanis abban a hitben éltek, hogy háború és forradalom van. így minden kötelezettségük megszűnt és minden joguk feltámadt. Szükséges volt, hogy olyan férfiak, akik baloldaliságukról közismertek és akik nemrég kerültek haza az internáló táborból, közöljék velük, hogy a törvények érvényben vannak és mindenkinek az a kötelessége és feladata, hogy őrködjék a rend fenntartásán, tisztelje a magántulajdont, igyekezzék munkával elősegíteni az őszi gazdasági munkák elvégzését.

Nagy gondot okozott a községek megszervezése. Vonat nem járt. Az utak kóbor katonákkal voltak tele, kik a kocsiról a polgárembereket leszállították. Más közlekedési eszköz pedig nem állott rendelkezésünkre. Jelentkeztünk a várm[egyei] katonai parancsnoknál, és kértük, hogy legalább igazolvánnyal lásson el bennünket, amivel [amellyel] személyazonosságunkat igazolhatjuk a helyi parancsnokoknál. A parancsnok az utcán fogadott bennünket, a legnagyobb bizalmatlansággal. Nem is kaptunk semmiféle igazolványt, csupán ígéretet arra, hogy ha lefognak valahol, majd kikapar bennünket.

Első utunk Apátfalvára vezetett. A községháza a legnagyobb pusztulást és rombolást mutatta. Összehívattuk a lakosságot, megalakítottuk a polgárőrséget és iparkodtunk megindítani a közigazgatást. Utunk innen Magyarcsanádra vezetett, és meggyőződhettünk arról, mit jelent az, ha a község jegyzője a helyén marad. Természetesen itt is volt pusztítás, de a jelenlévő községi jegyző sok bajt el tudott simítani, s a nagyobb rombolást meg tudta akadályozni. Második utunk Földeákra és Püspökielére vitt. Majd Csanádpalotát, Kövegyet, Pitvarost és Cs[anád]albertit jártuk be. Egész utunk legsiralmasabb tapasztalatait ebben a két községben szereztük. Ezt a két községet ugyanis a harcok alatt teljesen kiürítették. Lakosait Nagyszénásra és környékére szállították el. Mikor mi ott jártunk, a lakosság ugyan már visszatért, de a közigazgatásnak semmi nyoma sem volt. Egyik községben sem találtunk arra alkalmas és vállalkozó embert, aki átmenetileg is vállalta volna a jegyzői irodák rendbehozását és a hatósági rendeletek továbbítását.

November hó közepén megindult a vonat Battonya felé. Battonyára vonattal, Kiszomborra pedig gyalog mentünk ki. Ezen a két helyen is beigazolást nyert, mit jelent az, ha a népnek van vezetője, aki a bajban a lakosság élére áll. Battonyán dr. Elesánszky Kázmér nyug. [almazott] főszolgabíró vette át az ügyek intézését. Mint a község jegyzője s egyben a járás feje intézte az ügyeket. Kiszállásom alkalmával megszerveztük a községi és a járási adminisztrációt. Kiszomboron annál nagyobb káosz uralkodott. Akkor érkeztünk ki, mikor a lakosság — főképp a cigányfertály — az egyik Rónay-kastélyt rabolta ki. Farkas Imre erélyes fellépésének sikerült a rablást ideig- óráig megakadályozni, mert amit a mi jelenlétünkben abbahagytak, azt néhány nap múlva folytatták, és a kastélyt teljesen kirabolták. Itt is megszerveztük a járási és a községi közigazgatást.

173