Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
induljanak ők is; ő azonban jelentette, hogy a katonaság glicerint kér a fegyverek számára, ezt azonnal elintézi és azután ők is indulnak. A vármegyei csoport 1/2 5 órakor útnak indult. Hódmezővásárhelyen keresztül kb. este 7 óra felé Szentesre érkeztünk azzal a céllal, hogy a kormánybiztos úrnál történt jelentkezés után, úgy Asztalossy vezérőrnagy úr által, mint Horváth Béla államtitkár úr által jóváhagyott ideiglenes székhelyünkre, Kistelekre megyünk át. A kormánybiztos úr rendelkezésére azonban Szentesen maradtunk. 25-én, 26-án és 27-én állandó érintkezést tartottunk fenn a kormánybiztos úrral. 25-én este megkezdődött a hódmezővásárhelyiek Hódmezővásárhely veszélyeztetettsége folytán Szentesre való érkezése, ami 26-án egész napon át folytatódott. Menekültek vonultak azonban keresztül Szentesen nemcsak Békés és Csanád, Arad és Torontál vármegyékből, hanem még Aradról is. Szentesen jelentkezett a már ott lévő Antalffy János eleki járási főszolgabíró, dr. Szilágyi Stand Pál battonyai járási főszolgabíró, dr. Harsányi László, a nagylaki szolgabírói kirendeltség vezetője és Jakabffy Gyula battonyai szolgabíró. A torontáli járás főszolgabírája sorsáról nincs értesülés. Ő 24-én délelőtt telefonon jelentette, hogy utolsó percig kitart, és remélhető, hogy az utolsó percben át tudott menni Szegedre. Róla hír még nincs. Dr. Halmos Árpád, a mezőkovácsházi járás főszolgabírája még 24-én Szentesről a kormánybiztos úrnál történt jelentkezése után telefonon Makóra lett utasítva, onnan azonban aznap délután eltávoztunk, s így remélhetőleg most útban van jelenlegi tartózkodási helyünk felé. Kovács Ágoston[ról] a központi járás főszolgabírájáról semmi hír nincs, ő 23-án az alispánnal folytatott beszélgetés alkalmával kijelentette, hogy minden körülmények között Makón marad. Miután eredeti ideiglenes székhelyünkül a Duna-Tisza közén Kisteleket jelöltük ki, és csak eltávozásunk után Szentesen értesültünk arról, hogy Szentesen kell maradnunk, az eltávozásunk előtt távozási engedélyt nyert tisztviselőket Kiskunfélegyházáira] és Kistelekre irányítottuk. Ezek minden valószínűség szerint jelenleg is ott tartózkodnak. Valószínűleg a községi jegyzők egy része szintén azon a vidéken tartózkodik. Folyó hó 27-én a reggeli órákban a vármegye főispánja, alispánja és Szilágyi Stand Pál főszolgabíró jelentkeztek dr. Molnár Imre kormánybiztos úrnál, aki tekintettel Szentes túlzsúfoltságára és arra, hogy az adott körülmények között vármegyénkbe vissza nem térhetünk, a tiszai alsó járás területén jelölte ki tartózkodási helyünket. Ennek következtében 27-én délután átjöttünk Tiszaföldvárra, ahol jelenleg tartózkodunk és ahol az alispáni hivatal ideiglenesen székel. Szükséges részletesen megemlékezni, a biztosnak látszó hírforrás megemlítésével, dr. Szűcs Zoltán városi főjegyző és társainak Makóról történt meneküléséről és tragikus végéről. Éder Viktor m. kir. huszáralezredestől és Burunkai Ernő kisteleki tűzoltó segédfelügyelőtől szerzett értesülés szerint dr. Szűcs Zoltán városi főjegyző és családja, továbbá dr. Szűcs László városi árvaszéki ülnök és családja, Burunkai tűzoltó segédfelügyelő, Szőnyey Károly m. kir. rendőrtanácsos, a makói rendőrkapitányság vezetője és fia, Pusztai Sebestyén Makó városi számvevőségi tanácsos, a városi számvevőség főnöke és fia, két gépkocsivezető tűzoltó, Butyi István vármegyei hajdú és két leánya és unokája, végül vitéz Csaba László igazgató tanító a város tulajdonát 169
