Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
távozása, hanem már Aradról is érkeztek menekültek. Egyben közölte, hogy a hatóságok és hivatalok személyzete az önkéntes kiürítéssel kapcsolatban a vármegye hátrább fekvő városaiba távozzék. Erre az alispán felvilágosította, hogy Csanád vármegyében csak egy város van, amely szintén kiürítésre kerül és hogy éppen a vármegye keskeny földrajzi alakulata ezt a hátrábbtolást nem teszi lehetővé, mert a vármegye legtávolabbi sávja is azon 30-40 km közelségben van kb. a fronttól, amelyen túlra kell a hivatali kiürítést irányítani. A vezérőrnagy úr közölte, hogy az alispáni hivatalnak a legkisebb keretre leszűkítve a közelfekvő városok valamelyikében tovább kell működnie. Szentes és Szeged jött szóba, a beszélgetés eredményeképpen pedig Szegedben történt megállapodás, mint a vármegyével közvetlen szomszédos és határos városban. Ide kellett irányítani a leszűkített kereten felüli alispáni hivatali személyzetet, a többi közigazgatási alkalmazottakat és az állami hivatalokat, kivéve természetesen azokat, amelyek szakminisztereiktől már korábban részletes utasítást kaptak. A vezérőrnagy úrhoz az alispán kérdést intézett, hogy rendelkezései milyen tempóban és időn belül hajtandók végre, mire azt a választ adta, hogy tekintettel a hadihelyzet megváltozására azonnal és sürgősen. Ennek következtében beszélgetés után még az éjjel folyamán az alispán kidolgozta a teendő intézkedéseket, telefonon és írásban másnap reggel 9 órára összehívott egy szűkebb értekezletet, majd de. 11 órára és 1 órára a karhatalmi alakulatok és az állami hivatalok vezetőit az intézkedések megtétele és az eljárások közlése céljából. A hirdetménynek egy példánya ezen jegyzőkönyvhöz csatoltatik. Rendkívül fontos momentum az, hogy a vezérőrnagy úr közölte, miszerint az önkéntesen távozó lakosságot a Tiszához kell irányítani, mégpedig oda, ahol nincsen híd, de van komp. Ennek jelentősége és értelme után érdeklődve a vezérőrnagy úr közölte az alispánnal, hogy az önként távozók és a kijelölendő útvonalon ideérkező lakosság kompokon lesz átszállítva a Duna-Tisza közére, amely megtörténvén, felettük való minden gondoskodásunk megszűnik. Az alispán jelentette a vezérőrnagy úrnak, hogy a kompátkelési helyeken nyilvánvalóan tumultusok lesznek és hogy maga a hirdetmény szövege pánikot kelthet. A vezérőrnagy úr azt az önként értetődő és a helyzetből folyó természetszerű választ adta, hogy a kompoknál torlódás csak az első tömegesebb csoportok átszállításának megtörténtéig lesz, viszont a helyzet a hirdetmény kibocsájtását legsürgősebb szükségként írja elő. 23-án reggel az alispán azonnal kinyomatta a hirdetményeket és megtartotta az említett értekezleteket, melyeken a vármegye főispánja is részt vett. A hirdetmények kifüggesztése Makó városában még a délelőtt folyamán megtörtént, a hadihelyzet folytán átmenetileg Makóra beérkezett battonyai járási főszolgabíróinak) és a nagylaki szolgabírói kirendeltség vezetőjének azokat az alispán átadta, hogy járásuk székhelyében, vagy valamely beljebb eső községben sürgős értekezletet hívjanak össze, intézkedjenek és a hirdetményeket ragasztassák ki, majd gondoskodott, hogy a hirdetmények a torontáli járásba kiérkezzenek, és módot keresett, miképpen tudja azokat eljuttatni az eleki járásba, amely már e nap reggelén átmenetileg Medgyesegyházán székelt és amellyel telefoni érintkezés régebben megszakadt és a mezőkovácsházai járásba, amelynek főszolgabírája a hadműveleti helyzetre való tekintettel Mezőkovácsházáról eltávozott, Szentesen Asztalossy vezérőrnagy úrnál jelentkezett, és akinek távozását a vezérőrnagy úr az éjjeli telefonbeszélgetésben az alispánnal közöltek szerint tudomásul is vette. Sürgős intézkedét kellett ezért tenni, 164
