Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
felügyelőségnek: dr. Hencz Aurél.) Nagy vita követte Nyontárkay István gazdasági felügyelő jelentését a megye márciusi állapotáról. Nagy Zoltán különösen fontosnak tartotta a termelési bizottságok működésének meggyorsítását és termelési biztosokként gazdasági szakemberek alkalmazását. Berke István főállatorvos az állategészségügyről adott számot; a vitában az oltóanyagok hiánya jött szóba. Mindezek nyomán a közigazgatási bizottság megválaszolta szokásos orgánumait: a gyámi fellebviteli küldöttséget, az adóügyi albizottságot, a gazdasági albizottságot, a népoktatási albizottságot, a kisajátítási bizottságot és a fegyelmi választmányt. Ezután havonta tartotta üléseit, és szervei is megkezdték a mindennapos munkát, az elintézetlen ügyek földolgozását, mert az élet a háborús viszonyok közepeit is ment tovább. Bizonyos területeken — pl. a gyámügyben — az akták attól függetlenül folyamatosan keletkeztek, hogy szeptembertől áprilisig senki nem intézte őket. A főispán április 26-ai határozatával május 8-ára hívta össze a kis gyűlési. Az első ülés tárgya a községi képviselő-testületek határozatainak felülvizsgálata és jóváhagyása volt.219 Sok határozatot hatáskörtúllépés címén „feloldottak”, azaz érvénytelenítettek. 1945 májusára tehát mind megyei, mind községi szinten létrejöttek az önkormányzatok törvényes szervei. A népi szervek közigazgatási tevékenysége ezután csökkent. 14. Erre az időre esik az 1030/1945. ME sz. rendelet megjelenése. E rendelet 14/1945. ME sz. rendelethez viszonyítva szélesebb körű és jogilag is szabatosabb szabályozást adott a közigazgatás újjászervezéséről, bár a 24. §-a szerint ez a jogszabály is ideiglenes jelleggel jelent meg. A rendelet fönntartotta a 14/1945. ME sz. rendelet alapvető megoldását, amikor kimondta: „A törvényhatósági bizottság, ill. a képviselő-testület megalakítása úgy történik, hogy az egyes pártok ill. szakszervezetek képviseleti arányát a nemzeti bizottságok állapítják meg, viszont a képviselőket maguk a pártok, ill. a szakszervezetek küldik.” (2. §) A rendelet legfontosabb rendelkezései két fő csoportra oszthatók: a) szabályozták az önkormányzatok tisztviselőinek újraválasztását; b) testületi szervek esetében pedig hatásköri és szervezeti változásokat vezettek be. A rendelet kimondta az összes önkormányzati tisztviselők újraválasztásának kötelezettségét. Ez alól azonban kivette azonknak az állásoknak betöltőit, akik „a háborús események folyamán helyükön maradtak, kivéve a következő szakaszba foglalt eseteket” (14 §). A 15. § kivétel nélkül föltétlenül újraválasztandó állásokként sorolta föl az alispáni, a polgármesteri, a járási főjegyzői (volt főszolgabírói), a községi bírói és jegyzői posztokat. A rendelet lehetőséget adott a régi tisztviselők „visszatartására”, „visszafogadására”, vagy „a nemzeti bizottság, politikai párt, főispán, alispán vagy polgármester által ideiglenesen megbízott, kinevezett vagy választott alispán, polgármester, főjegyző, községi bíró, községi jegyző” megerősítésére a választásra jogosult szervek által. Ugyanakkor gondoskodott a megüresedett állások betöltéséről e címen. A rendelet az 1938. szeptember 1 -je előtti kinevezési jogszabályokat tekintette hatályosnak; megerősítette az 1929: XXX. és az 1886: XXL s XXII. törvénycikket. A rendelet 22. §-a bizonyos engedményeket tett a szakképzettséggel betölthető állások elnyerésére. Ezzel — ha kis mértékben is — lehetővé tette, hogy a közigazgatásba szakképzettség nélküli népi elemek is bejuthassanak. 219 CSML Csanád vm. főisp. ir. 604/1945. 155
