Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
A márciusban alakult képviselő-testületek — amennyire néhány fönnmaradt jegyzőkönyvből erre következtethetünk — kitartottak a hagyományos hatáskör mellett. Ezért nem is voltak képesek a községekben lejátszódó átalakulást szabályrendeletekben rögzíteni. Példaképpen Nagykamarás képviselő-testületének április 28-ai ülésén szereplő ügyeket sorolom föl: apaállatdíjak fölemelése, előfogatos alkalmazása, az elöljárók fizetése, kegy díj-megállapítás, a napközi otthon ellátása, kártalanítási kérdések intézése stb. A nemzeti bizottságok viszont, melyeknek nem kötötték béklyóba hatáskörüket törvényi úton, ezt nem adták és nem is adhatták át az általuk létrehozott önkormányzati testületeknek. Többfelől is panasz érkezett a megyei szervekhez, hogy a nemzeti bizottságok beavatkoznak az önkormányzatok munkájába. A CSNB határozatot is hozott: „A 14/1945. ME sz. rendelet értelmében a nemzeti bizottságok a közigazgatásba nem avatkozhatnak bele. Különösen áll ez a jelen helyzetben, amikor csaknem minden községben községi önkormányzati szervek is működnek [...].”210 E határozat kelte csaknem egybeesett az 1030/1945. ME sz rendelet kibocsátásának időpontjával, így érthető, hogy a községi nemzeti bizottságok hatáskörének törvényes keretek közé szorítását célozza. Ennek ellenére még a képviselő-testületek létrehozása után is sok olyan nemzeti bizottsági határozattal találkozunk, amelynek meghozatala nyilvánvalóan nem tartozott volna a bizottság hatáskörébe. A nemzeti bizottsági gyakorlat szerint a nemzeti bizottságok határozatait a községi elöljáróságoknak kellett végrehajtaniuk. E határozatok jelentős része éppen ezeket a szerveket kötelezte bizonyos tevékenység kifejtésére, tőlük vont meg jogokat bizonyos kérdések eldöntésében. Ez a gyakorlatban kialakult kapcsolat nem szűnt meg az önkormányzati testületek létrehozása után sem. Hiszen a nemzeti bizottságoknak továbbra sem volt olyan saját apparátusuk, amely lehetővé tette volna számukra az önálló ügyintézést. Az a sajátos helyzet állott tehát elő, hogy az elöljáróságok bizonyos fokig jogilag nem rögzített alárendeltségi helyzetbe kerültek a helyi nemzeti bizottságoktól. 11. A vármegyei törvényhatósági bizottságnak és szerveinek a megalakítása tette föl a koronát a megyei igazgatási szervezet újjászervezésére. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány január 4-én nevezte ki a főispánokat. Csanád vármegye élére Nagy Zoltán parasztpárti politikus került. Tordán született 1901. február 14-én, és 1941. január 1 -je óta járási állatorvos volt.211 Egyik első tevékenysége volt január 19-én a vármegye vezető tisztviselőitől kivemú a hivatali esküt. Ezt egyébként a vonatkozó kormányrendelet értelmében valamennyi önkormányzati és állami tisztviselőnek folyamatosan le kellett tennie. Ezek földolgozásra váró jegyzőkönyveiből átfogó képet kaphatnánk a megyében 1945 első felében szolgálatot teljesítő közhivatalnokokról. Az új eskü szövege így hangzott: „Én ... esküszöm a mindenható és mindentudó Istenre, hogy Magyarországhoz, annak alkotmányához, az új Ideiglenes Nemzetgyűléshez hű leszek, Magyarország törvényeit, törvényes szokásait, az Ideiglenes Nemzetgyűlés határozatait, az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletéit megtartom, hivatali elöljáróimnak engedelmesekedem, a hivatali titkot megőrzőm, és hivatali kötelességeimet pontosan, lelkiismeretesen a nép érdekeinek szem előtt tartásával teljesítem. Isten engem úgy segéljen.”212 210 CSML CSNB 157/1945. 211 Magyar Közlöny 1945. 2. sz. — CSML Csanád vm. főisp. ír. 33/1945. Nagy Zoltánt az új kormány 1946 februárjában mendette föl (CSML Csanád vm. főisp. ir. 2/1949. (150/1946.)); Csanád vm. főisp. ein. ir. 6/1945. 212 CSML Csanád vm. főisp. ir. 8/1945. 151
