Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Magyar László: Szabadka és környéke közép- és török kori kézművességéről

jelentenek a város felé, mert piacaikon a mezőgazdasági termékek mellett a falvaknál több kézműáru, tehát kézműves jelentkezik.34 A kézművesség és a mezőgazdasági foglalkozás elválása immár elkerülhetetlen. A városok agrár jellege csökken, a kézművesek számaránya emelkedik, s országszerte fellendül az iparosodás. A városok körül létrejött az 50—60 km sugarú piackörzet, amelyen belül a környező falvak lakossága a heti vásárokon szerzi be iparcikkszükségleteit.35 A mezővárosok lakosságának átlaga 4-5-ször nagyobb volt, mint a falvak átlaga (a XIV. században a lakosok falvankénti átlaga 118, az 1401 és 1526 közötti években csak 86 lélek!).36 A falvakban csak kevés iparos maradt: szabó, csizmadia, kerékgyártó, kádár és mindenekelőtt kovács, akinek tűzveszélyes műhelye a falu szélén elkülönítve állt.37 A mezővárosi és falusi kézművesipar fejlődését főként a rendelkezésre álló helyi nyersanyag határozta meg (pl. az állattenyésztés termékei: a bőr, prém, faggyú, gyapjú). A középkori városi kézműipar fejlettségét az egyes iparágak szakmák szerinti nagyarányú szétágazódása (differenciálódása) jelenti.38 Az egyazon mesterséget folytató kézművesek — egymásrautaltságuk folytán — céhekbe tömörülnek. A Bács megyei Szondnak (a mai Sonta) ekkortájt igen fejlett ipara volt. A szondi csizmadiáknak már 1448-ban céhszabályuk volt, 1513-ban pedig a budai káptalan a zentai csizmadia céhet ruházta fel a szegedi csizmadiák szabályaival és megengedte, hogy a zentai szabócéh a szegedi szabók szabadalmaival élhessen.39 A XV. század folyamán az ország mezővárosainak száma nyolcszáz fölé emelkedett és egy-egy város lakosságának 15—20 százaléknyi iparosa 24—30 féle ipart űzött.40 Számos iparágban a kézművesek nem alakultak céhszervezetté: a mezővárosi és falusi mesterek nagy része háziiparosként és parasztiparosként tevékenykedett.41 Azonban a külföldi iparcikkek korlátlan beáramlása folytán a nagyvárosok iparosodása már a XV. század derekán megtorpant. A céhek egyre inkább bezárkóznak, éles harcot indítanak a kontárok ellen, de jött a mohácsi vész (1526) és a céhszervezetek is összeomlottak.

Milyen középkori oklevelek tanúskodnak vagy utalnak Szabadka és környéke kézművességére?

Településeink történetére eddig ismert legkorábbi megbízható írásos emlékeink csak a XIV. századtól fordulnak elő,42 de a kézművességhez kötődő adataink csak a XV. században jelentkeznek.

Említést tettünk a piachelyekről, vásárokról. A Csanádi káptalan 1407. augusztus 7-i jelentésében Zsigmond királyt három piaci napról tudósítja: hétfőn Szegeden, kedden Zabadka faluban és csütörtökön Zeer faluban tartottak hetivásárt.43 Tehát a középkorban Szabadka falu áruforgalma a keddi napon összpontosult, ezen a napon értékesíthette ipari termékeit a kézműves jobbágyság, vagy pedig a többi napokon más helységekben, a piackörzetben bonyolíthatta le áruforgalmát. Mint már említettük Szabadkát mezővárosként — eddigi ismereteink szerint — először 1428-ban említik az

34 ELEKES-LEDERER-SZÉKELY 1961. 201.

35 A kultúra világa., A magyar nép .története. Szerkesztette: MARKUS LÁSZLÓ. Budapest, 1965. 318. (A továbbiakban: MARKUS LÁSZLÓ 1965.)

36 S^AßÖ ISTVÁN 1^71. 191., 197.

37 BIRO FERENCNÉ—CSORBA pSABA: Élet a középkori Európában és Magyarországon. Budapest 1985. 50. (A továbbiakban: BÍRÓ FERENCNÉ—CSORBA CSAPA 1985.)

38 Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig. Szerkesztette: KRISTÓ GYULA. Szeged, 1983. 397. (A továbbiakban: Szeged története 1. 1983.)

39 BOROVSZKY SAMU 1909. 436. Lásd még: ÉRSZEGI GÉZA: Adatok Szeged középkori történetéhez. Tanulmányok Csongrád megye történetéből. VI. Szeged, 1982. 39—41. (A továbbiakban: ÉRSZEGI GÉZA 198J.)

40 MARKUS LÁSZLÓ 1965. 329.

41 EPERJESSY GÉZA: Mezővárosi és falusi .céhek az AlFöldön és a Dunántúlon (1686—1848). Budapest, 1967. 8. (A továbbiakban: EPERJESSY GÉZA 1967.)

42 Égyes vélemények szerint a viszonylag kései adatok a kunok jelenlétével magyarázhatók.

43 Magyar Országos Levéltár, Dl. 92 290.

12