Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
kérte az októberben megbízott jegyző megerősítését.36 Néhány helyen annak ellenére, hogy az alispán tiltakozott „illetéktelen egyének beavatkozása” ellen, elbocsátották a tisztviselőket. Csanádpalotán a kommunisták elzavarták az alispán által megbízott főjegyzőt. Nagylakon népgyűlésen „mentették fel” a jegyzőt.3' A főszolgabíró az alispánhoz fordult orvoslásért a nagykamarási kommunisták határozata ellen is, mivel egy községi írnokot „az ottani kommunista párt, természetesen jogellenesen, állásából elbocsájtott azzal az indoklással, hogy német nevű és származású”. Az alispán és az ötös bizottság által kiadott elvi jellegű válasz kimondta: „Törvényesen megválasztott, illetve kinevezett tisztviselőt csak az 1929: XXX.te.-ben előírt fegyelmi eljárás során és az előbb hivatkozott törvényben megjelölt hatóságok bocsájthatnak el állásából, és így sem az ottani kommunista pártnak, sem más pártnak nincs joga ahhoz, hogy tisztviselőt állásából elbocsásson, vagy más községbe áthelyezzen.”38 Egy másik esetben azonban az alispán mégis hajlékonyabbnak mutatkozott: 1945. január 22-én felmentette dr. Erdélyi Ferenc medgyesegyházi vezetőjegyzőt, mert a „jelenlegi viszonyok között a közigazgatás vezetését Medgyesegyházán egy olyan emberre kellett bíznom, aki az ötös tanács bizalmát bírja”.39 Dombegyházán összeütközésre került sor a (december 22-én 224 taggal alakult) „Dombegyházi Szociáldemokrata Párt”40 és a battonyai főszolgabíró között. A szociáldemokrata pártszervezet a november 19-én behelyettesített jegyző helyett újat nevezett ki. Ugyanekkor elbocsátotta az egész elöljáróságot és a hivatalnoki kart is. „Ezen eljárásunkat — hangzott indoklásuk — az tette szükségessé, hogy a fentiek a község szegény lakosságával szemben a mai időben eléggé el nem ítélhető rideg, nem megértő politikát folytattak. Azoknak minden jogos kérelmüktől ridegen elzárkóztak, és nép- és' oroszellenes magatartást tanúsítottak. ”41 Az esetről a jegyző a következőket jelentette: a „Szociáldemokrata Párt tagjai szerdán este megjelentek és kijelentették, hogy reggeltől ők vezetik a községet, ezt már a parancsnoksággal is megbeszélték. A régi tisztviselők ne merjenek a községházára menni, az elöljárók se.”42 A szolgabíró a törvényességre hivatkozva támadta meg a határozatot. „Figyelmeztetem — írta a pártszervezet elnökének —, hogy úgy a magyar, mint az orosz érdek megkívánja, hogy az országban, a községben minden a régi törvény szerint történjék. A vezető helyekre kizárólag csakis olyan egyének kerülhetnek, akiknek megvan a törvény által előírt képesítés [ük]. A történtekért a pártelnököt vonom felelősségre [...] figyelmeztetem: súlyos dologról van szó. [...] a községet érintő ügyekbe ne avatkozzék bele”. A főszolgabíró karhatalom kirendelésével is fenyegette az illetéktelen beavatkozókat. Másnap a szolgabíró igénybe is vette Andrejev kapitánynak, a battonyai járási katonai parancsnoknak a segítségét. Ő az idézett hivatalos szovjet álláspontnak megfelelően közölte: „[...] a szociáldemokrata párttal parancs formájában, hogy a régi vezetőség minden további nélkül elfoglalhatja helyét a községházán”.43 Ez az eset jellemzően példázza az új helyzetben a népi törekvések és a régi, törvényes gyakorlat összeütközését. Pusztaottlakán a főszolgabíróhoz küldött jelentés szerint a „köz- és vagyonbiztonsági állapot nem kielégítő [...] a lakosság hangulata egy pár hangoskodó kivételével csendes, oka a kommunista párt és a községi elöljáróság egyet nem értése, 36 Uo. 37 CSML Csanád vm. alisp. ir. 168/1945. és 16 687/1944. 3X CSML Csanád vm. alisp. ir. 16 697/1944. 39 CSML Csanád vm. alisp. ir. 121/1945. 40 BML Battonyai főszolgabírói ir. 23/1945. 4> Uo. 42 Uo. 43 BML Battonyai főszolgabírói ir. 47/1945. 124
