Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Ruszoly József: Nemzeti bizottságok és önkormányzatok Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember–1945. május)
RUSZOLY JÓZSEF NEMZETI BIZOTTSÁGOK ÉS ÖNKORMÁNYZATOK Csanád—Arad—Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék intézménytörténetéhez (1944. szeptember — 1945. május) Oltvai Ferencnek A kutatót elkísérik kedves témái, amelyek mellett akkor is kitart, amikor ez talán mások szemében idejétmúltnak látszik. így vagyok én a nemzeti bizottságok történetével, mellyel diákkoromban kezdtem foglalkozni, s azóta is vissza-visszatérek hozzá. Mai ismereteim s szemléletem alapján persze szinte hajmeresztőnek tetszhet, hogy másfél évtizeddel az eseményekek után, húszesztendősen — a hályogkovács biztonságával — hozzá mertem fogni e kutatásokhoz. Szemléletem sem lehetett más, mint annak a kornak a szemlélete, ám ennek egyoldalúságát dolgozataimban kiegyenlíthette a föltárt történeti tények bizonysága, bizonyító ereje. Egyébként sem kétséges ma sem, hogy a front átvonulása után a baloldali pártok — köztük is elsősorban a Vas Zoltán szervezte kommunista pártszervezetek — vették kezükbe a hatalmat. Ezt csak később — a Dél-Alföldön is csupán 1945 első hónapjaiban — osztották meg „koalíciós alapon”, mindenekelőtt a kisgazdákkal. Számomra ez a sokszínű helyi összefogás és torzsalkodás föltárása jelentett kezdettől fogva kutatói élményt és érdekes föladatot. Talán azért is, mert e kutatásaimat is először saját falum, Bagamér (Bihar vm.) nemzeti bizottságával kezdtem. Tagjait gyermekkoromból ismerhettem, s a résztvevőkkel még személyesen beszélhettem. A magyar közigazgatási térképről 1950-ben letörölt Csanád vármegye, mely 1924. január 1-jétől a 4330/1945. ME sz. rendeletig (1945. július 8-áig) hivatalos és teljes néven „Csanád— Arad—Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék” — vagy még kissé egyszerűsített megnevezéssel — „Csanád, Arad és Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye” névvel illetett megyei törvényhatóság volt, ám általában csak Csanádként emlegették, terra incognita volt számomra. A pályatétel kiírása s e konkrét téma kiválasztása akkori tanszékvezetőmtől, Maday Páltól eredt. Ő mint Békés megye kutatója, elsősorban Kelet-Csanád (a battonyai és a mezőkovácsházi járás), valamint az egykor Arad vármegyéből ideszakadt eleki járás kutatására ösztönzött. Dolgozatom a megye területét tekintve így kétségtelenül, egyenetlen lett, hiszen sem Makó, sem a másik három járás: a központi, a csanádpalotai és a torontáli közigazgatását nem kutattam mélyebben, ám ha a központi anyagból e területekre vonatkozó értékesebb anyagra bukkantam, azt mégiscsak beépítettem munkámba. Az eltelt több mint három évtized mind a helytörténeti irodalomban, mind a közigazgatás-történet országos irodalmában természetesen rengeteg újat hozott, de az általam föltárt tények történeti értékét ez semmiben nem csökkentette.1 A Csanádi CSIZMADIA ANDOR: A nemzeti bizottsá§ok állami tevékenysége (1944—1949). Bp. 1968.; KOROM MIHÁLY: Népi demokráciánk születése. Népi bizottságok és nemzeti összefogás Kelet-Magyar- országon 1944 őszén. Debrecen, 1981.; KpROM MIHÁLY: A népi bizottságok és a közigazgatás Magyar- országon. 1944—1945. Bp., 1984.; BERENYI SÁNDOR: A magyar népi demokratikus állam közigazgatása. 1944—1945. Bp., 1987.; FARKAS GÁBOR: Törvényhatósági és községi önkormányzatok. 1945—1950. Székesfehérvár, 1989. /Fejér Megyei Levéltári Közlemények, 8—12.7; Földreform 1945. 117
