Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Balázs György: Szentes önkormányzata közigazgatása a II. világháború éviben (1939–1944)
Első lépésként 1944 szeptember elején a helyi könkormányzatok, képviselő- testületek, stb. működését függesztették föl. Ezt követte a hadműveleti kormánybiztosok kinevezése. Csongrád megye, Hajdú, Békés, Csanád-Arad-Torontál, Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megyékkel együtt a Közép-Tiszai hadműveleti területhez tartozott, s kormánybiztosává előbb Dr. Csitáry Emilt, majd 1944. szeptember 15-től Dr. Molnár Imrét nevezték ki, utóbbi egyben Csongrád megye főispánja is volt. A terület székhelyévé először Békéscsabát, szeptember 15-től pedig Szentest jelölték ki. A 2. Ukrán Front csapatainak Magyarország területén folytatott hadműveletei mind a lakosságot, mind a helyi vezetést felkészületlenül és váratlanul érte, amelynek következménye általános zűrzavart idézett elő. A pánik elsősorban egy népvándorláshoz hasonló menekülésben jelentkezett, mely magával sodorta az államapparátus egyes tisztviselőit is. A közép tiszai hadműveleti kormánybiztos a már említett rendeletben biztosított jogkörénél fogva megkísérelte a belső rend, elsősorban a polgári közigazgatás folyamatosságának fenntartását. A kiadott központi rendelkezésekkel összhangban 1944. szeptember 16-án nyomatékosan felhívta a városok polgármestereinek a figyelmét, hogy a köztisztviselők állomáshelyeiket mindaddig nem hagyhatják el, „amíg a várost ... az ellenséges megszállás veszélye közvetlenül nem fenyegeti”. Az intézkedés azonban nem érte el a kívánt hatást, mivel alig tíz nappal később már arról „tájékoztatták a tisztviselőket, hogy csak az ellenséges megszállás közvetlen veszélye” esetén távozhatnak, de akkor is csak a kormánybiztos engedélyével. Megtiltották a tisztviselők családtagjainak, rokonainak távozását is,mert az — írja a rendelkezés — „súlyos hatást kiváltó riadalmat keltene”. E tárgyban kiadott intézkedések, rendeletek azonban meglehetősen ellentmondásosak voltak. A Belügyminisztérium által 1944. szeptember 23-án kiadott tájékoztató szerint a köztisztviselők csak a hadműveleti kiürítés esetén hagyhatták el székhelyüket a „hadműveleti területi, illetőleg az OM. kormánybiztosnak, vagy a polgári (katonai) közigazgatás vezetőjének engedélye alapján”. 1944. szeptember 29-én viszont most már a fővezérség korlátozta a kiürítéseket. Az intézkedés értelmében a polgári hatóságok a harcoló csapatok elvonulásáig kötelesek voltak helyükön maradni, csak a katonai és katonai jellegű intézményeknek kellett távozniok. A szovjet hadsereg vezérkara a szeptemberi hadműveleti helyzet elemzése alapján, lehetőséget látott az Alföld elfoglalására. A támadás kezdetét 1944. október 6-ára tűzte ki. Ahogyan a front közeledett a megye és a város védelmét biztosítani hivatott katonai erők, és a belső polgári rend fenntartásáért felelős civil hatóságok, elsősorban a Közép- Tisza vidék Hadműveleti Kormánybiztosa képtelen volt a város kiürítésének tervszerű megszervezésére. Szentes kiürítésével kapcsolatos események a rendkívüli hiányos iratok miatt a kor tisztviselőinek visszaemlékezése alapján lehetséges rekonstruálni. Megállapítható, hogy a kormánybiztostól függetlenül a szentesi városi és állami hatóságok már 1944 szeptember végén, október első napjaiban megkezdték a hatóságok kiürítésének előkészítését. A polgármester — feltehetően a B.M. utasítására — szeptember végén ládákba csomagoltatva szállításra előkészített az un. OM (Ország Mozgósítási) bizalmas iratokat, a polgármesteri bizalmas iratokat 1942—1944-ig a kezelési könyvekkel együtt, és a városi tisztviselők személyi anyagát. 1944 október első napjaiban a városi adóhivatalban kezelt főkönyveket, adókivetési és bevallási iratokat pedig a város határában lévő Eperjesszéli Olvasókör épületébe szállították. Október 4—5-ike körül a népmozgalmi nyilvántartó hivatal, október 6-án meg az OM ügyosztály dolgozói távoztak. Közben több vezető és beosztott tisztviselő a saját felelősségére elhagyta Szentest. 115
