Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Balázs György: Szentes önkormányzata közigazgatása a II. világháború éviben (1939–1944)
1939. május 2-án megszavazott 2. zsidótörvény szelleméből eredően a képviselőtestület október 20-i ülésén a főjegyző bejelentette a közgyűlésnek, hogy az 1939. IV. te. és a 7790/1939. M.E. számú végrehajtási utasítás rendelekzései következtében az igazoló választmány — igazoló bizottság — 13 zsidó, vagy zsidónak tekinthető legtöbb adót fizető városi képviselőt törölt a virilis névjegyzékből, de közülük két fellebbezőnek a jogosultságát a vármegyei kisgyűlés visszaállította. Ismertette, hogy a törlés folytán a polgármester az összes póttagokat behívta a közgyűlésbe.14 E törvény életbeléptetésével — mint az látható — megkezdődött az önkormányzati testületekben, majd a közigazgatás hivatali apparátusában a zsidó származásúak eltávolítása. A testület ezen ülésén jelentette be a polgármester, hogy a kormányzó vitéz Ricsóy Uhlarik Béla távozásával megüresedett főispáni tisztségbe vitéz Szendrey László nyugalmazott alezredest, Csongrád vármegye vitézi székének volt kapitányát nevezte ki. A város képviselőtestülete az új főispánt feliratilag köszöntötte.15 Az állományon kívüli alezredes főispáni kinevezése abból a meggondolásból történhetett, hogy a kormányzó katonaviselt embert óhajtott a megye élére állítani, aki a közigazgatása területén a megyére nehezedő időkben képes a rendet kemény kézzel tartam, a törvényt katonai fegyelemmel végrehajtatni. A többi közigazgatási feladatok megoldása mellett a város elöljáróságának gondoskodni kellett a megüresedett beosztások sorsáról is. Az adótiszti állás a városnál megüresedés folytán betöltésre várt. Ebből kifolyólag hívták össze a tisztújítószéket Dobay Andor helyettes alispán elnökletével. A helyettes alispán ismertette, hogy az állásra heten nyújtottak be pályázatot. A kijelölő választmány Tóth Sándor jelölését mellőzte, mivel pályázati kérelmét hiányosan adta be. A tisztújító közgyűlés viszonylagos szavazati többséggel Hargitai Andort választotta meg adótisztté.16 1938. november 2-án az első bécsi döntés Németország és Olaszország határozata alapján Szlovákia továbbá Kárpát-Ukrajna egy részét Magyarországnak Ítélte. A kormány a visszacsatolt országrészekbe az anyaországból tisztviselőket nevezett ki az állami élet, a közigazgatás vezetésére, ellátására. íly módon került sor arra, hogy Szentesről dr. Etelvári Sándort Kassára helyezték át fogalmazónak. Helyébe a közgyűlés december 22-i ülésén dr. Dombai Jenő díjnokot bízta meg a községi bíráskodás teendőivel.17 A visszakapott területeken, igaz a kezdeti időben, katonai közigazgatást vezettek be, de néhány hónap múltán a katonai közigazgatást polgári közigazgatás váltotta fel. És a visszakerült területeken minden esetben ünnepélyesen törvénybe iktatták az egyesítést az anyaországgal.18 A tisztviselőknek az anyaországból a visszacsatolt területekre való kinevezése azzal állhatott összefüggésben, hogy a magyar kormány a maga megbízható hivatalnoki karára támaszkodva kívánta kiépíteni a« itteni közigazgatás rendszerét. Azonban kiderült, hogy e területek lakosságának — nemcsak a nem magyar ajkúak — nem tetszése megnyilvánult a betelepült hatóságokkal szemben. És az itt élő magyar nép is csalatkozott a felfokozott reményében. Erről a helyzetről ekként nyilatkozik az érsekújvári szemtanú: „A hozzánk érkező anyaországi hivatalnoki réteg magával hozta a feudális érintkezési formákat... Újvárba betört az úri világ, az úri magatartás, a címek és a rangok megismertette ezekkel az emberekkel a felfelé hajlongó, lefelé taposó hivatalnokokat.” „... jött a frázisos hazafiság, a nagy szavak kultusza — írja —, terjesztették az idegenek megvetését és az antiszemitizmust. Igaz voltak kivételek is, demokratikus érzelmű ... szellemek, akik saját társadalmi környezetüket képesek voltak éles kritikával nézni, és ennek nyomán 14 CSML (SZF) Szentes v. Közgy. jkv. 1939. október 20. 194/kgy.sz. 15 Uo. 192/kgy.sz. 16 CSML (SZF) Szentes v. Közgy. jkv. 1939. február 28. 2/kgy.sz. ti CSML (SZF) Szer)tes,v. Közgy. jkv. 1939. december 22. 250/kgy.sz. 18 TILKOVSZKY LÓRÁNT: Revíziós sikerek, problémák, csalódások. História, 1982. 4—5. sz. 31. 105
