Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Magyar László: Szabadka és környéke közép- és török kori kézművességéről
közvetlen közeléből rengeteg követ bányásztak ki, többek között Szabadka építkezési, illetve vasútépítési céljaira. A középkori templomok tetőjét zsindelyezték, ezek kovácsolt szögei több lelőhelyen előkerültek. A belső falrészeket freskók díszítették. A tavankúti templom ásatása alkalmával sikerült a színes freskók elenyésző darabjait, valamint egy szépen faragott gótikus ablakrészt megmenteni. Az alapfalak töredékei legalább két építési fázisról tanúskodnak és az előbb elmondottakból arra következtethetünk, hogy a templom már fejlettebb közösség igényeit szolgálta.18 Ezt alátámasztják az írásos emlékek, mert Tavankutat 1439-ben már mezővárosként említik. A templomépítők mindig figyelembe vették az adott természeti körülményeket. Ott a helyszínen égették a téglát és meszet, formálták a követ és faanyagot stb. Az iparágakat eleinte a várszolgák és mások, továbbá a betelepült idegen (olasz, német) kézművesek gyakorolták. De később, amikor az iparcikkek szükséglete általánossá vált, az iparos mesterek a városokban és falvakban is tevékenykedtek.19 Királyi törvény rendelte el, hogy az iparcikkekkel kereskedni csakis nyilvános vásárokon szabad.20 Ez azt eredményezte, hogy felgyorsul a vásári szabadalmak osztogatása. Ezzel a királyok főként a XIII. századtól ruházták fel a városokat és községeket. Sajnos eddig a régészek Szabadkán és környékén kevés középkori lelőhelyet tártak fel. Azonban még így is viszonylag sokféle kézműáru látott napvilágot. A térség távolabbi részein másfajta leletek is felszínre kerültek: Becsén jól megőrzött gelencsérműhely részei, Zentánál pedig egy csaknem ép állapotban levő XIII. századi téglaégető kemence, valamint a sütőkemencék egész sora.21 Hozzátesszük, hogy Szabadka Kér nevű külvárosának közelében XI. századi edény cserepekre, bográcsdarabokra, téglatörmelékre, gödrökre akadtak, amelyeknek az oldalába kemencéket vájtak.22 Elképzelhető, hogy az előbb említett települések a régmúlt időkben Szabadkával is ipari (kereskedelmi) kapcsolatban álltak. Amikor Szabadka és környéke középkori régészeti leletanyagának kézművességi vonatkozásait igyekszünk nagy vonásokban összefoglalni, akkor a városon kívül a következő települések leleteire fektetjük a hangsúlyt: Hajdújárás, Suplyák (Ludas), Nosza, Kelebia, Sándor, Tavankút, Ómoravica és Pacsér. Azonban mindenképpen figyelembe vettük a Bajmok— Szabadka— Horgos—Csantavér—Bácstopolya—Bajmok földrajzi térség leletanyagát is. Milyen középkori kézművességi-régészeti tárgyakat őriz a Szabadkai Városi Múzeum? Sokfélét és igen-igen sokat! Leegyszerűsítve, a készlet felosztható: agyag-, kő-, csont- és fémművességre. Leggazdagabb leletállományt az agyag- és fémművesség képezi. Elenyésző mennyiségben kerültek eddig elő a csont- és kő-, sőt az üvegtárgyak is. Viszont százával vannak az edényművesség, a fazekasság különböző nagyságú és féle példányai. Sajnos nem kevés a cserépedény töredékek száma sem. A korongolt fazekastermékek általában főzőedények, cserépüst fajták, korsók stb., amelyeket inkább a fomiagazdagság mintsem a díszítés jellemez. Hadd szóljunk néhány sorban a kora középkorban kézzel formált, majd később korongolással készített cserépüstökről, amelyek a XII—XIII. századbeli lakóhelyek legjellemzőbb tárgyai voltak.23 E jelenség is a földművelés mind nagyobb hódításával és a falutelepülések végleges kialakulásával van kapcsolatban. Szabadka környékén is igen nagy számban maradt fenn ebből az 18 SZEKERES L.: Középkori települések ... 53. is Bács-Bodrogh vármegye egyetemes monográfiája. Kiadta Bács-Bodrogh vármegye közönsége I. kötet. Zombor, 1896. 132. (A továbbiakban: Bács-Bodrogh vármegye egyetemes monográfiája 1896. I.) 2° Bács-Bodrogh vármegye egyetemes monográfiája 1896. I. 133. 21 SZEKERES L.: Amit az idő eltemetett 1981. 102-103. 22 SZEKERES L.:,Középkori települések ... 35. 23 FODOR ISTVÁN: Cserépüsjeink származása. Archaeológiai Értesítő. Budapest. 1975. 250., 260—261. 9
