Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 20. (Szeged, 1993)
Emlékőrző köztéri alkotások
Móra park (Az egykori Sztálin sétány) TÁP AI ANTAL: LENIN, SZTÁLIN (19) Avatták 1950. december 29-én (Révai József népművelési miniszter) Szoborcsoport Bronz, kb. másfélszeres életnagyság, a talapzat szürkegránit, a talapzati szöveg: AZ Ö VETÉSÜK ÉRIK AZ EGÉSZ VILÁGON. E KOR A KOMMUNIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KORA SZEGED, 1950. DECEMBER 21. HÁLÁJA JELÉÜL SZEGED NÉPE Magyarországon ez az emlékmű készült elsőként, amely Lenint és Sztálint köztéren ábrázolta. Megelőzte Mikus Sándor budapesti Sztálin-szobrát is (1951). Megépítésének története rendkívül rövid, mindössze egy kurta esztendő, ám annál tanulságosabb. Tápai Antal visszaemlékezése szerint az emlékműállítás ötlete Dénes Leó polgármestertől származott, aki az akkori propaganda szokásokkal összhangban állandóbb jellegű dekorációt akart készíttetni. Révai József kifejezett óhajának megfelelően V. B. Pincsuk és R. K. Taurity Sztálin-díjas szovjet szobrászok kétalakos szoborkompozícióját nagyíttatta fel kétszeres nagyságban. Tápai eredeti szobrot szeretett volna csinálni. 1950. április 4-én hozták nyilvánosságra Komócsin Mihálynak, az MDP szegedi titkárának előterjesztésében az emlékmű létesítésének tervét: „Szeged dolgozó népe hálája és köszöneté jeléül a Sztálin sétányon emeljen szobrot Sztálin elvtársnak.” A határozati javaslatot a díszközgyűlés „nagy lelkesedéssel” fogadta el. Az akkori viszonyokat jól jellemzi, hogy aznap már az alapkőletétel is megtörtént a pártbizottság épületével szemben, a parkban. Fémtokban okmányt helyeztek el, amely „Szeged dolgozó népének ragaszkodását és szeretetét fejezi ki Sztálin iránt”. Komócsin Mihály, Dénes Leó és Krasznov, a szovjet hadsereg alezredese írta alá. A hírek sokáig csak Sztálin emlékének megörökítéséről szóltak, Lenint nem említették. Június közepére már befejezés előtt voltak a talapzat munkálatai, Tápai pedig elkészült a szobor agyagmodelljével. Ekkor adtak hírt arról, hogy a szobor költségeihez Szeged dolgozó népe nagy lelkesedéssel járult hozzá. Közölték azt is, hogy a szoborelőkészítő bizottság 1, 2, 5 és 10 forintos bélyegeket bocsátott ki. A „lelkesedés” illusztrálására hírül adták, hogy a dolgozók ezrével jegyezték elő a bélyegeket. Mindenesetre alig egy hónap múlva már 70 ezer forintot meghaladó összeg gyűlt össze. A talapzatot a budapesti volt Fischer-féle kőfaragó üzemben készítették, itt hirdettek a dolgozók között pályázatot a talapzatra kerülő szövegre. Elhúzódtak a munkálatok, így Joszif Visszarionovics Sztálin 71. születésnapján, december 21-én nem kerülhetett sor az avatásra. E naptól aztán megszaporodtak a hosszadalmas tudósítások, amelyek az előkészületekről szóltak. Hatal- mas lepel borította a szoborkompozíciót, vörös salakot terítettek az odavezető utakra, környékét a kemény fagyokkal mit sem törődve „kinyílt virágokkal” ültették tele. Az avatásra december 29-én került sor, nagyszabású ünnepség keretében. A szobor előtt az Államvédelmi Hatóság és a rendőrség díszőrsége állt. A pártbizottság épületén — a mai sajtóházon — vörös drapérián Sztálin óriásira fölnagyított képe függött. Vörös és nemzetiszín zászlók voltak körben elhelyezve. A délután 2-kor kezdődő ünnepségen Révai József mondott avatóbeszédet. A helyi vezetőkön kívül Kiss Árpád könnyűipari miniszter, Boldizsár Iván külügyi államtitkár és Szirmai István, a Rádió elnöke is jelen volt, továbbá a szovjet, a kínai, a bolgár, a cseh, az albán, az NDK és a koreai külképviseletek vezető tisztségviselői. Révai csupán néhány mondatot szentelt Lenin méltatásának, és cseppet sem meglepő, hogy hosszasan fejtegette Sztálin jelentőségét. A szobrot Dénes Leó vette át. A szegedieknek csöppnyi kétségük sem lehetett, hogy az emlékmű pontosan mit ábrázol, miről szól. A helyi lap avatás előtti ismertetéséből szemezgetve a látványt, így foglalhatjuk össze: Lenin ülve, fáradt testtel, de fáradhatatlan szellemi frisseséggel beszélget a mellette álló Sztálinnal. Lenin ölében könyv pihen, Sztálin kezében papírtekercs. „A szobor azt ábrázolja, mikor 1922 őszén Lenin Gorkijban betegen töltötte napjait, és Sztálin meglátogatta őt.” Volt föltevés arról is, hogy vajon miről beszélgetnek? — hiszen Sztálin látható figyelemmel tekint le Leninre. Az egyik változat szerint az orosz parasztság helyzetéről folytatnak eszmecserét, a másik szerint a téma a pár hónap múlva, 1923 áprilisában kezdődő párt- kongresszus. Végül is mindegy, hiszen ez az emlékmű 55
