Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 20. (Szeged, 1993)

Emlékőrző köztéri alkotások

léke örökítve Magyarország közgazdaságának törté­netében, meg van örökítve azon százezrek soha nem múló emlékezésében, kik hazai folyóinkon a forga­lom áldásait élvezik, s az ármentesítés zseniális kon­cepciója által mentesített rengeteg területeket szánt­ják, vetik...” A talapzathoz letett bronzból öntött cserkoszorú is Vásárhelyit illeti; szalagján ez olvasható: „A ma­gyar mérnök és építész egylet”. Szobrászi szempontból a Pásztor János által mintázott mellékalakok a figyelemre érdemesek. Elől a dús búzakévén ülő, búzakalászokkal játszó kisgyer­meket a térdén nyugtató menyecske a Tisza szabályo­zás által megteremtett jólét, a családi boldogság szimbóluma. (10/b kép) Hátul újabb mellékalak, fölfordított talicska mellett pihenő öreg kubikos, bal kezét csákányán nyugtatja. Vállán átvetve suba lát­szik, öltözete hagyományos paraszti viselet. Mögötte a töltés lábához kikötve árvédelmi ladik látszik, benne a védekezés kellékei, kötél, ásó, evező. A kubikos alakjában a hatalmas vállalkozás hősei, a kubikosok kaptak méltó emléket. A mellékalakok akár önálló kompozícióként is megállnák helyüket, kiegyensúlyozott szerkezetű, vérbő realizmussal megoldott zsánerszobrok. Pásztor János e korai figu­rái már szemléletesen tükrözik egész munkásságán átívelő törekvését, amely az „igaz magyarságot tük­röző művészet megteremtése volt a vágya...” A kissé „bőbeszédű” emlékmű tréfás magyaráza­tok születését tette lehetővé. Avatása után két nappal már ezt olvashatták a helybéliek a Szegedi Napló hasábjain: Az egyik szegedi atyafi így kérdezi a mási­kat: „Hát azt tudja-e kend, hogy mit mutat? „Hát azt, hogy ez az a város, ahol a Tisza szabályozás miatt nem lőhet ócsó halpaprikást önni.” A másik a kubikosfigu­rához fűződik, erről így vélekedtek, gúnyosan fölka­csintva mellőle a főalakra: „a kubikos fia milyen magasra vitte!” A harmadik későbbi keletű. Az ide­gent úgy tájékoztatták a szegediek, hogy a szobornak különös tulajdonsága van, ha meghallja a városháza harangjának szavát, megemeli a kalapját. Mikor már a vendég hajtanék a szobor csudálatos tudományának hitelt adni, kaján mosollyal ábrándítják ki: de sajnos nem hallja meg, mert bronzból van. A talapzaton 1971. május 2-án emléktáblát he­lyeztek el, amely az 1970. június 2-i magasvíz tetőző vízszintjét jelzi az átszámított magasságban. „Az el­hárított árvízveszedelem (tetőző vízállása 961 centi­méter. 1970. június 2).” Ir.: SZN 1905. okt. 24. SZFÚ 1900. dec. 19., 1902. dec. 10.. 1903. febr. 7., 1904. okt. 23., nov. 3., 1905. okt. 24. Műcsarnok 1901. febr. 24.146. P. L.: 36. Heitler László: Pásztor János 1981. 7—8. DM 1969. okt. 19., 1981. jan. 29.. 1962. ápr. 20., 1971. jún. 3. DM 1980. okt. 23. Apró F.: 75 éves a Vásárhelyi szobor * 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom