Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 20. (Szeged, 1993)
Díszítő alkotások
Dóm tér, a Dömötör-torony kapuja fölött AGNUS DEI (322) 12.századi Dombormű, mészkő, 60x 120 cm Az „Isten báránya” dombormű a város legrégibb szobrászati emléke, a középkori kőfaragó művészet legbecsesebb szegedi példája. Keletkezésének idejéről megoszlanak a vélemények, Cs. Sebestyén Károly 12. század elejinek véli. Nagy Zoltán a második felére, Bogyai Tamás a 13. századra datálja; Reizner is az Árpád-korból származónak véli. A helyéről is különböző elképzelések voltak. Nagy Zoltán és más kutatók szerint valamelyik Árpád-kori templom kapujának timpanonjáról származhat; valószínű, hogy a vár első templomát díszítette. A 18. században már másodlagos elhelyezésben a vár falában találjuk; a törökök falazhatták be a délnyugati körbástya mellett. 1719-ben az ábrázolás bekerült a város címerének rajzába is. A Dóm téri építkezések idején, 1931-ben, a Dömötör-torony restaurálásakor Rerrich beépítette az akkor vágott bejárat fölé, tehát itt már a harmadik elhelyezésben láthatjuk. Az „agnus Dei” motívum keletkezéséről és elterjedéséről Bálint Sándor a következőket írta: „a katolikus hit egyik alapdogmájában, a megváltásban, a középkor derekáig, nagyjából a kolduló rendek elterjedéséig a triumphalis mozzanatot érezték döntőnek: Krisztus diadalát a sátánon, a halálon. A középkor első felének reprezentáns jelképe tehát nem a feszület, hanem az égi dicsőségben trónoló Krisztus király, akit a templomok gazdagon kiképzett kapubejárata fölött sokszor ábrázoltak az Isten báránya szimbólummal.” Ennek a jelképnek bibliai előzménye Keresztelő Szent János kijelentésében keresendő, az ő szavai szerint: „Nézzétek az Isten báránya! Ő veszi el a világ bűneit.” (Jn. 1. 29.) Ő Krisztust áldozati báránynak tekintette. Szent János Apokalipszisében az Úr trónjánál látjuk viszont a bárányt. Ez volt a másik oka annak, hogy a keresztény világban kedvelték a motívumot. A konstantinápolyi zsinat 692-ben megtiltotta Krisztus ábrázolását bárány alakban, Rómában viszont majdnem ezzel egyidejűleg I. Sergius pápa szorgalmazta a bárány tiszteletét áldozási imaként is. A keleti egyházban tehát szinte megszűnt, mint ikonográfiái jelkép. A szegedi „agnus Dei” ábrázolás a motívum legkeletibb előfordulása a román kori Európában. Á „szegedi kőbárány” meglehetősen töredékes állapotban maradt ránk. A háta fölött elmosódottan kivehető, hogy keresztes zászlóval ábrázolták, feje körül pedig a dicsfény korongjának íve is fölsejlik. A kőbárány — ha nem eredeti elhelyezésben is — de a korabeli Dömötör-torony falában méltó helyet kapott. Ma ugyanitt másolata látható, ugyanis 1991- ben az eredeti faragványt a Móra Ferenc Múzeumban helyezték el. ír.: Bálint Sándor: Szeged 11., Reizner 3. 412. Bálint Sándor: Újabb adatok Szeged középkori történetéből MFM Évk. 1970. 205. Tiszatáj 1947. febr. 22. (Nagy Zoltán tanulmánya) Genthon i. m. 2. 264. * * Kossuth Lajos sugárút 17. ISMERETLEN: TÖRÖK FEJ Elhelyezték 1857-ben, valószínűleg 18. századi eredetű, anyaga ismeretlen, 80x 100 cm Dombormű Az érdemes építőmesternek, Kováts Istvánnak házán a homlokzatot díszítette jó egy évszázadig. A ház első és második szintjén látható ablaksorok között, középen volt a fej. A házat pénzügyőrségi laktanyának bérelték ki, és a császári hivatal méltóságával nem látszott összeegyeztethetőnek a turbánfej. Mégis ott maradt az épület legutóbbi tatarozásáig, az ötvenes évekig, akkor nyoma veszett. ír.: DM 1977. márc. 22. SZN 1922. máj. 1. (rajzafejről) Kováts István: Egy szegény pórfiú önéletrajza 1981. 359.. 362. Csongor Győző: Elfogyatkoznak a fejek... DM 1988. jan. 16. Péter László: Szeged utcanevei 209—210. 295
