Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)
J
JÓZSEF JUNGEN kezdve tevőlegesen kapcsolódott be az uralkodási teendők ellátásában és nem egyszer érvényesítette felvilágosult eszméit anyja ellenkező elképzeléseivel szemben. Kétszer járt Szegeden. Első alkalommal mint római- német császár és Ausztria corégense 1768. április 19-én. Ekkor az „Arany sas” vendéglőben szállt meg, amelynek ez időben a német Réh János volt a bérlője. E látogatásához fűzte a fáma azt, hogy megtetszett neki a szép kocs- márosné és ennek maradandó nyoma lett. (=Réh család legközelebbi újszülött fia József). József ekkor megtekintette a várat, szóba hozta a Glatzis kialakítása végetti kisajátítást Másodszor 1786. július 16-án (talán 10-én) járt a városban és ekkor meglátogatta a várban a rendelkezése szerint kialakított börtönt és javítóintézetet. Elrendelte a vártemplom restaurálását. De általános rendelkezései is sok vonatkozásban érintették Szeged városát. így pl. elrendelte Békés, Csanád és Csongrád megyék egyesítését és az összevont megyéknek Szegedet tette meg székhelyévé. Megszüntette a szegedi fővám és a harmincad hivatalt és azt más helyiségbe helyezte át. Különválasztotta a közigazgatást az igazságszolgáltatá- tól és így kapott Szeged altörvényszéket. Rendelkezése alapján keletkezett a városi földkönyv. Persze voltak más rendelkezései is, amelyek Szegeddel kapcsolatban emlékezetessé váltak. Ő építtette a pesti Neugebäude-t, amelyben nem egy szegedi fogoly sínylett 1849-től 1852-ig, bár ő ezt az épületet nem államfogháznak, hanem sebesült katonák, invalidusok otthonának szánta. Eltörölte a halálbüntetést, mert úgy vélte, hogy az nem a legsúlyosabb büntetés és így a szegedi vár megtelt életfogytiglanra, vasraverten töltendő időre ítélt foglyokkal, meg olyanokkal, akiket a folyón fölfelé hajóhúzásra használtak fel. Nevét viseli az általa alapított, gyászos emlékezetű Josephstadt. Kétszer nősült. 1760-ban kötött házasságot Bourbon-Pármai Izabellával, amely házasságból Mária Terézia nevű leánya született, ki 1770-ben meghalt. Neje másodszor is teherbe esett, de a koraszülés folytán gyermekével együtt elpusztult 1763-ban. 1765-ben újabb házasságra lépett Mária Josepha bajor hercegnővel, de ő is elhalálozott két év múltával és így József utódok nélkül halt el, miután rendelkezéseit revokálta. Halála Magyarországon örömhullámot váltott ki és egyben, főleg megyeszerte ribilliót is. Ez alól a szabad kir. városok és így Szeged sem voltak kivételek. Uralkodása alatt felfektetett levéltárakat földúlták, az iratokat kihányták és több mint egy emberöltőnek kellett eltelnie mire rájöttek, hogy a szerencsére megmaradt iratanyagot rendezni kell. Ezeket a több mint fél évszázad óta halomban feküdt iratokat aztán rendbeszedették. A reformkorban elveinek helyességét felismerve, azok közül sokat átvettek és hasznosítottak. 7, 82, 12, 59, 74, 1022, 105, 1722 és függelék (297). József nádor (Firenze, 1776. márc. 9.—Buda, 1847. jan. 13.) Habsburg József Antal János ausztriai főherceg és magyar kir. herceg II. Lipót német-római császár, magyar király és neje, Mária Lujza spanyol királyleány (infánsnő) fia. 1795. július 20-án, 19 évesen a király magyarországi helytartójává nevezte ki. 1796. nov. 12-én pedig az országgyűlés nádorává választotta, mely méltóságban 50 évig tevékenykedik. Amikor a király elhatározza a hadba lépést I. Napóleon ellen 1809. március 3-án utasítja a nádort a magyar nemesi fölkelés (insurrectió) fegyverbehívására az országban körútra indult, hogy meggyőzze és megnyerje a magyar nemességet. A körút során látogatta 1809. márc. 27-én Szegedet. Szapáry János főudvarmestertől, a Csongrád megyei és hódmezővásárhelyi bandériumoktól kísérve érkezett és már az algyői réten várták őt és kísérték a szegedi polgárőrség lovas századai, megadva neki a városba bevonuláskor a díszkíséretet. Algyőn 12 gyalogszázad fogadta muzsikaszóval és ágyúdörgéssel. Látogatása eredményes volt, mert felhívására 4000 főnyi felkelő had gyűlt össze a városban, ahol megszállt és két éjszakát töltött. A város vendégül látta kísérete legjelesebb tagjaival, ahol a vidéki főnemesekkel és törvényhatósági kiküldöttekkel találkozott. Itt időzése második napján látogatást tett a városházán, megtekintette a II. József létesítette javítóintézetet, résztvett a helyőrségi és a polgárőrség szemléjén. Meglátogatta a piarista gimnáziumot, ahol diákok köszöntötték. Harmadnap hajnalban a polgárőrség kísérete mellett Szatymazig, majd Kistelekre ment. Javasolta a királynak a Duna—Tisza-csatorna megépítését Buda— Szolnok vonalán, ami Vedres István szegedi városi mérnököt annak publikálására inspirálta, hogy ezt Buda— Szeged vonalán építsék meg. A francia háborúban ejtett foglyok közlegényeknek a szegedi várban való elhelyezését hozta javaslatba az urakodónak. 50 éves nádori jubileumát Szeged városa is fényesen megünnepelte 1846. november 12-én. Előzetesen már budai megkeresések érkeztek az ünneplés idejét és módját illetőleg. A budai ünnepre is megbízottakat küldött a város és örvendező levelet a nádornak. A verendő emlékpénz költségéhez is hozzájárult. A veretett emlékpénzből többet a városi pénztárban helyeztek el, másokat ellenérték térítése ellenében kiosztottak. Soltész Dániel szegedi ügyvéd, későbbi tanítóképző intézeti tanár himnuszt költött az ünnep alkalmából, amelyet előadtak a Kaszinóban. De az ünneplés a nádort már súlyos betegen érte, a tervezett ünneplést emiatt el kellett halasztani és hamarosan már a halálhíre érkezett Szegedre, mely a várost mély gyászba döntötte. A városi tanács számos intézkedést hoz és egyben gyűjtést rendel emelendő szobrára. József nádor emlékét Szegeden a Palatínus, a mai Nádor utca őrzi. Korábban vendéglő és kávéház is viselte a nádor elnevezést. 40, 40, 48, 48. 57, 58, 75, 78. Jungen Emil (Szeged, 1883. — ?) Atyja talán László, MÁV főintéző volt. Iskoláit Szegeden a piarista gimnáziumban végezte 1893-től 1901-ig, ahol 1901 júniusában érettségi vizsgálatot tett. Mindvégig a Rózsa Ferenc Alapítványból ösztöndíjat élvezett és iskolái elvégzése után a bank szakmában vállalt tisztviselői állást, majd 1910 körül az I. Szegedi Cipő- és Csizmakészítő Szövetkezetnél lett titkár, az 1920-as évek közepe táján a szövetkezet igazgatója 1929-ben a Szeged-Belvárosi Kaszinó tagja. Talán azonos az 1942-ben, Maros u. 48. sz. alatt lakó személlyel. Talán nős, családos volt. 130
