Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)
G
GERSTER GOROVE Fejérváry Gizella bárónő fia. Budapesti Dísztér 1. sz. és deszki lakos. Iskolái feltehetően pesti elvégzése után diplomáciai pályára lép és 1911-ben a konstantinápolyi cs. kir. osztrák—magyar követség attachéja. 1912-ben bajorországi követségi attaché. A magyar főrendiház örökös tagja. 1920-ban a szerb megszállás alatt birtokát Deszken kirabolják, kastélyát felgyújtják. Szeged francia megszállása idején kiáll az újszegedi háromszögnek Ma- gyaországhoz csatolása érdekében. Emiatt a szerbek elől menekülésre kényszerül. A Szeged-Belvárosi Kaszinó tagja. Dszki földesúr és kegy úr. Birtokait 1927-ben parcelláztatja, majd maradék birtokát 1938-ban eladja. A második világháború folytán Cannes-ban élt (1942). 226. Gerster Károly (Kassa, 1819.—Pest, 1867. ián. 28.) nemes. Iskoláit Kassán látogatta, majd a bécsi Akademie der bildenden Künste hallgatója lesz (1836—37). 1840- ben Pestre jön és itt építészként tevékenykedik. Számos pesti épület tervezője. 1857-ben elkészíti a Mayer-féle szegedi későbbi „Fekete-ház” tervrajzait. Ugyancsak ő tervezte a fegyverneki rk. templomot és a pécsi zsinagóga épületét. 98, 205. Glanz József 1868-ban Szegeden kereskedő és a Szeged-Belvárosi Kaszinó tagja. 90. Gliicksthal Lajos (? 1876. ?—Szeged, 1932. dec. 7.) bankigazgató. Atyja Jónás, anyja Kohn Róza 1911-ben Szegeden kereskedő és háztulajdonos, Kölcsey u. 13. sz. a. lakos. A Szegedi Kerámia és Műtéglagyár igazgató- sági tagja. Később Szegeden pénzintézetet alapít, Széchenyi tér 2. sz. a. és annak igazgatója lesz. A Szegedi Zsidó Hitközség iskolai elöljárója és a Szeged-Belvárosi kaszinó tagja 1929). Korán hunyt el, 56 évesen. Neje Kohn Felicia volt, kitől Anna leánya származott, ki Dr. Tóth Jenő János szanatóriumalapító főorvos neje lett és deportálásban Auschwitzban meghalt. 276. Gombás József (Fogaras, 1809. ?—Szeged?, 1876. ?) nemes, erdélyi szülők gyermeke. 1842-ben Szegeden találjuk, mint a város őrmesterét. A császári 62. gyalogezred obsitos zászlósa. 1848-ban beveszik a város polgárai közé. A Szeged-rókusvárosi II. nemzetőr gyalogszázad századosa, Korda János nemzetőr ezredes segédtisztje és térparancsnok főhadnagya . Ez utóbbi állásáról azonban 1849- ben lemond. Szeged város hadi választmányának tagja. Ugyancsak 1848-ban megválasztják városi képviselővé, majd jelölik a városi számvevői állásra. A Szegedi I. honvéd zászlóalj parancsnoka. Világos után 1851-ben az adóprovizoriumhoz kinevezett választmány elnöke. Községválasztmányi tag, de ezen állásából 1852-ben felmentik. 1853-ban mint kompromitáltat tartják nyilván. Szegedi szőlő- birtokos. 1855-ben átmenetileg hódmezővásárhelyi lakos és itt feljelentést tesz kocsija és négy lóra való szerszáma ellopása miatt. 1861-ben városi kapitányi-segéd Szegeden. Számos családnál vállal násznagyi tisztet. A Honvéd Egylet és a Szeged-Csongrádi 1848-as Honvéd Segélyző Egylet alelnöke. Honvéd igazoló bizottmányi elnök. 1867-ben Szeged város biztosa. 1870—1876 között szegedi várnagy. Kétszer nősül. Első neje Makra István özvegye szül. Keszi Klára kivel Szegeden 1842. febr. 7-én lép házasságra, s kitől Sándor fia származott, (t 1831) Elözvegyülése után (1862) újabb házasságot köt Bősze Katalinnal. A Szeged-Belvárosi Kaszinónak 1834-ben és újraalakítása után 1859-ben is tagja volt. 26, 65, 88, 158. Gombosi Ferenc Mihály György (Szeged, 1824. szept. 28.—?) tisztviselő. Knopf István fűszerkereskedő városi polgár és neje Seitz Jozefa fia. Iskoláit Szegeden végezte. Szeged város szolgálatába lép és annak főpénzrári ellenőre lesz, majd adótiszt. 1847-ben családi nevét „Knopf”-ról „Gombosi”-ra változtatta. De amikor 1859-ben belép a Szegedi-Belvárosi Kaszinó tagjai közé ismét a Knopf nevet használja. Neje Rolandó Ottilia, kitől Julianna Anna Emilia leánya származik (Knopf). Czímer nem tudta személyét azonosítani, megkérdőjelezte. 90. Gorove Antal (Kisgyán, 1822. okt. 30.—Budapest, 1881. nov. 27.) nemes, örmény eredetű családból származik. Iskolái elvégzése után Nagyváradra megy az ottani jogakadémián jogot hallgatni. Tanulmányait Pesten folytatja és itt tesz ügyvédi vizsgát. Bihar megyében kezd ügyvédi gyakorlatot, de 1848. április 16-án megyei aljegyzővé választják. Ez évben Debrecenben honvédnek jelentkezik, a 10. honvéd zászlóaljba osztják be s ennek egy részével, az ő vezérlete alatt Szegedre jön, ahol a 3. honvéd zászlóaljba lép át. Ősmesterből 1848. júl. 17-én hadnaggyá lép elő, 1849. jan. 16-én pedig főhadnagy lesz. De február 1-én százados. Ekkor a 3. honvéd zászlóalj egyik parancsnoka. A szolnoki csata után, ahol az I. században harcolt 1849. ápr. 23-án a III. oszt. érdemrenddel tüntetik ki. Részvesz Buda visszafoglalásának harcaiban és elsőnek lép fel a várfokra. Itt megmenti egy szorongatott osztrák, főtiszt életét. Megkapja a II. oszt. érdemrendet. Végüt a 103. honvéd zászlóalj parancsnoka lesz. Világos után vizsgálat indul ellene, de szabadon bocsátják, ellenben kényszerbesorozás alá kerül. Kitűnő képességeire tekintettel itt is hamarosan hadnagy lesz. A 37. császári gyalogezredben szolgál és itt felismeri az az osztrák tiszt, akinek Budán megmentette életét és ennek közbenjárására a volt Máriássy, ez időben Paszkievicsről nevezett ezredbe helyezik át, ahol 1858-ban leszerel. Temesváron él. Majd 1861-ben Nagyváradon lesz főkapitány. Itt és később Pesten folytat ügyvédi gyakorlatot. 1867- ben a Pesti Honvédegylet alelnöke, később 1880 után elnöke. 1870-ben a katonai feltörvényszék elnöke. 1871- ben alezredes. 1872-ben ezen állásából megy nyugállományba. 1875-ben pesti közjegyző és az újonnan alakított 93
