Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)

G

GÁRGYÁN GÉCS Iskoláit Sárospatakon, majd Budapesten és Egerben vé­gezte. Az egri tanítóképző intézetben 1882-ben szerez tanítói oklevelet. Néptanítóként működik Karádon (1882), Devecserben (1883—1884), Sárváron (1884) és Dobronyon (1885). Ekkor felhagy a tanítással, Győrbe költözik és újságírásra adja magát. 1887-ban a tanító­képző főiskolát látogatja Pesten (?), majd még ez évben visszatér Győrbe. 1888-ban Szegedre jön és előbb a Sze­gedi Híradó, majd 1890-től a Szegedi Napló-nak lesz munkatársa. Aradra, majd Pestre megy. 1891. december 11 -én Pesten a Magyar Hírlap munkatársává szegődve elhagyja Szegedet, ahol Szekfű u. 2. sz. a. lakott. Sze­gedi évei alatt mindvégig eredeti családnevén Zieglerként volt ismert. Csak 1897-ben változtatja vezetéknevét Gár­donyira, nyilván szülőfaluja nevét véve fel. (Agárd- puszta Gárdony község területén fekszik Fejér megyének székesfehérvári járásában). Győrszigeten 1885. okt. 28-án kötött házasságot Csányi Mária Teréziával, mely házasságból származott a Szegeden született fia, József. Szegeden barátai körében mint a kaszinó egyik „zsellér­jét és „Savanyú Jóska”-ként emlegették. Operettjét „A paradicsom”-ot Szegeden 1893. febr. 25-én vitték először színre. Tagja, majd igazgató tanácsi, végül tiszteletbeli tagja a Dugonics Társaságnak, melynek felolvasó ülésein költeményeivel szerepelt. A Magyar Tudományos Aka­démia 1910-ben levelező, 1920-ban rendes tagjává vá­lasztotta. Juhász Gyula Szegeden utca elnevezését java­solta róla (1918), eredménytelenül. A Dugonics Társa­ság elhalálozása alkalmából, majd 1935-ben emlékestet rendezett tiszteletére és 1933-ban Budapesten Móra Fe­renc avatta fel a ,,Gárdonyi”-serleget. 167, 167. Gárgyán Imre (Szeged, 1895. ?—?) kereske­dő és földbirtokos. Imre borkereskedő, föld- birtokos és neje Eördögh Rozália fia. Szegeden született és itt járta végig iskoláit is. Ezek el­végzésekor kitört az első világháború és a szegedi m. kir. 3. sz. Hadikról nevezett huszár­ezred kötelékébe került. Végigküzdötte a világháborút és 29 havi frontszolgálat, sebe­sülés után kitüntetésekkel és hadiépítmények­kel dekorálva Szegeden hadnagyként szerelt le. 1919-ben tagja lett a tartalékos tiszti századnak melynek keretében részt vett a szegedi Marx- téri laktanya alakulatainak leszerelésében. Az ABC tagja. Majd a szegedi Ferenc József tudományegyetem állami- és jogtudományi karán jogot hallgatott és itt szerzett állam- tudományi doktorátust 1926-ban. Betársult atyja üzletébe, amely ezentúl „Gárgyán Imre és fia” cég alatt működött. Vitézzé avatták és a szegedi vitézi szék hadnagya lett. Tagja Szeged város törvényhatósági bizottságának és a Szeged-Belvárosi Kaszinónak. Föld- birtokos, szegedi Bus Páter u. 10. sz. a. lakos, Itt, illetve Polgár u. 16. sz. a. üzemeltette borkereskedését. A Délvidéki Lovasegylet alapító tagja. Házasságot köt 1927. júl. 4-én a kiskunfélegyházi helyettes polgármester leányával Szabó Mária Magdolnával, kitől Mária Magdolna és Imre István gyermekei származtak. 1945-ben elhagyta Szegedet és emigrált. Külföldön — talán Amerikában — halt el. 276. Garibaldi Giuseppe (Nizza, 1807. júl. 4.—Caprera, 1882. jún. 2.) szabadságharcos. Domenico tengerész és Raimondi Rosa Mária Nicoletta fia. Iskolái elvégzése után a szárd haditengerészet kötelékébe lépett. 1833—34- ben részese a Mazzini-féle összeesküvésnek. Emiatt halál­ra ítélik, de emigrál Marseilles-be, ahol házi tanítóként keresi kenyerét. Majd a tuniszi bej tengerészeiében szol­gál. Utóbb Amerikába vándorol ki, ahol Uruguay, Hiajd Brazília függetlenségéért fog fegyvert. Az olasz forradalom hírére 1848-ban visszatér Európába. Geno­vába hajózik, ahol önkéntesekből csapatot szervez. Majd Rómában harcol a köztársaságért. Innen ismét Ameriká­ba emigrál. Itt most tengerészkapitányként ténykedik, kis vagyont szerez és visszatérve a kontinensre megvá­sárolja Caprera sziget felét, mely családi birtoka lesz. 1859- ben újból harcba száll, ezúttal az osztrákok ellen. 1860- ban a „marsalai ezer” élén megy Szicíliába és el­foglalja a szigetet. Majd elismeri Victor Emanuele király­ságát, mire a király tábornokká nevezi ki. Később vissza­vonul a csatározásoktól és a politikai manőverektől bir­tokára Caprerára, a Kecskeszigetre. Itt felépíti a „Casa Bianca”-nak nevezett majorságát s mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozik. Háromszor nősült. Laguna de Patosban ismerkedik meg Anita de Silva-val, ki ekkor Duarte Manuel neje és vele élettársi viszonyra lép 1839. okt. 13-án. Ez időben a házasságok még nem voltak fel­bonthatók. E kapcsolatból születik Menotti fia. Később Duartet holttá nyilvánítják és ekkor Montevideóban 1842. márc. 26-án élettársával házasságot köt. Ebből származó gyermekei: Terézia, Ricciotti és Rósa. Fele­sége 1849-ben meghal hat hónapos terhes állapotban. 1859-ben megismerkedik Riamondi Mária grófnővel, kivel 1860. jan. 19-én a menyasszony Milano melletti birtokán házasságra lép. A szertartás végén, még ott a helyszínen bizalmas közlést kap, hogy új feleségének más férfivel viszonya van, melyből terhes. Kérdőre vonja az asszonyt, aki ezt elismeri. Erre azonnal eltávozik birto­kára és többé nem találkoznak. Az asszony gyermeke nevére kerül. Később unokája dajkájával — házasság felbonthatatlansága folytán — élettársi viszonyra lép és az Armosino Francesca, Manlio és Clelia nevű gyer­mekekkel ajándékozza meg. Közben lehetségessé válik második házasságának érvénytelenítése, amivel egyben az asszony gyermekének származása is rendeződik. Most házasságra léphet élettársával Caprerán (?) 1880. jan. 26-án. Garibaldi részben világra szóló hírneve, rész­ben az alatta szolgáló magyar önkéntesek révén Szege­den is jól ismert. Alatta szolgált a szegedi Réh család egyik tagja. Tábornokának Türr Istvánnak Szegeden éltek oldalági leszármazottai. Személyével több szegedi író is foglalkozott. 93. Gebhardt Ferdinand 1. Kcméndy Nándor. 47. Gécs János (Békéscsaba, 1885. márc. 8.—?) 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom