Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)
F
FŐKÖVI FÖLDVÁRY rom évi tartásának költségeit. Ez időben a Szeged-Belvárosi szavazók összeírásának bizottságába taggá, majd városi képviselővé választották. 1859-ben az újjászervezett Szeged-Belvárosi Kaszinónak lesz tagja. Nős, családos. Két leánya: Mária és Zsófia, s talán egy fia volt. 89. Főkövi Lajos (Szt. Jakab, 1851. szept. 22.— Szeged, 1900. ápr. 9.) Pál városi fogalmazó és neje Valkó Jozefa fia. Az annak idején Fleves megye hatvani járásában fekvő, ma Nógrád megye Községében született, annak mai neve Szurdokpüspöki. A család eredetileg az Obe- steiner (helyesen valószínűleg: Obersteiner) nevet viselte. Unokaöccse ama Jánosnak, aki 1843-ban változtatta nevét Főkövire. Bár a család eredetileg Tolna megyében volt honos, szülei Fleves megyébe települtek át és innen költöztek át az 1860-as években Szegedre. Középiskoláit már Szegeden végezte a piaristáknál. Eredetileg technikai pályára készült, de az nem elégítette ki és amikor Budapesten 1875-ben zeneművészeti akadémia létesült, oda kérte felvételét. Itt nyert négy évi kiképzés után telepedett meg Szegeden, de már ezt megelőzően is zeneművelő volt és 1874. ápr. 6-án Szegeden szerepelt is ama hangversenyen, amelyet a Dugonics-szobor javára rendeztek. Szegeden először zene magániskolát nyit. A Szegedi Naplónak külső, a Szegedi Híradó- nak belső munkatársa. A szegedi Női Iparegyletnek 1886—1889. években titkára. Az Árpád szabadkőműves-páholy tevékeny tagja. Amikor Szegeden megalakul a városi zeneiskola, annak tanára lesz. A Szeged-Belvárosi Kaszinó tagja. 1894-ben a szegedi leányegylet titkára. Jelentős magánkönyvtára volt. Mint zenetörténész számos publikációja jelent meg magyar és német nyelven. Talán nőtlen maradt. 146, 154, 167. Főkövi Pál (Tamási, 1814. ?—Szeged, 1877. aug. 18.). Előbbi atyja. Tolna megyei születésű. Mint városi polgár Szeged város szolgálatába szegődött és halála előtt kapitányi segéd volt, városi fogalmazó. Zenekedvelő és talán zeneművelő is volt, aki — inkább felesége családja révén — Reményi Ede hegedűművészszel került közelebbi kapcsolatba és őt vendégül is látta. Neje a Nyitra megyei Kosztolány- ból való Valkó Jozefa zongoratanárnő és zongoraművész volt, kitől Lajos fia származott. Hatvanhárom évesen halt meg. 123, 255/220. Főkövi Pálné 1. Valkó Jozefa. 255/220. Földváry Lajos (Budapest, 1839. ?—Szeged, 1899. júl. 5.) földvári nemes. Lajos Ádám nemzetőr-ezredes és neje salfai Szita Aloysia fia. Székely nemesi család sarja. Nőtlen. Iskolái elvégzése után katonai pályára lép és később az 1881-ben megalakult csendőrség kötelékébe kerül. Előrehaladva a ranglétrán 1886-ban a három szárnyparancsnoksággal rendelkező szegedi III. csendőrkerület parancsnoka lesz ezredesi rangfokozattal. E minőségben lett a Szeged-Belvárosi Kaszinó tagja és „Szeged nagy barátja”. 1891-ben a kaszinó új épületének felavatásakor részt vesz az ünnepi lakomán és annak egyik szónoka. 1897-ben nyugállományba helyezik. Kir. kamarás. Atyja révén osztrák birodalmi báró. 184, 188. Földváry Sándor (Gyergyószentmiklós, 1809. nov. 26.—Pest, 1868. jún. 29.) Károly ikertestvére, földvári nemes. Csíkszék megyében, Erdélyben született székely családból. Atyja Pál cs. és k. határőrnagy volt, anyja kampfenbergi Klianovics Katalin, horvát tábornok leánya. Tanulmányait részben szülőhelyén, részben pedig katonai nevelőintézetben, hadapródiskolában végezte (1827—1831) (talán Gyulafehérváron?). Az ide való felvételhez igazolnia kellett négy középiskolai osztály elvégzését és ezt az időt talán a csík-somlyói gimnáziumban töltötte. A hadapródiskolából a cs. és k. 62. gyalogezredbe osztották be, ahol a hadnagyi rang elérése után — nyilván nősülési szándéka miatt — 1845-ben elbocsátását kérte (obsit). Ez évben köt házasságot és a polgári életben helyezkedik el a debreceni harmincad-hivatal- ban ellenőrként. Amikor azonban a Délvidéken megkezdődik a szerbek támadása, nyomban felajánlja szolgálatait a magyar hadügyminisztériumnak. A 10. honvéd zászlóaljba nyer beosztást főhadnagyi rangban. De már 1848. jún. 19-én százados. November 7-én részt vesz a lagerdorfi csatában, ahol hősiességének hamar híre terjed. Innen a szegedi nemzetőrséghez kerül, ahol szabadcsapatot — Földváry-őrség — szervez, majd honvéd zászlóaljat toboroz, amelyből a 104-es zászlóaljat alakítják ki, s ennek első parancsnoka lesz. Egyben előléptetik őrnaggyá. Szenttamásnál az első, aki csapata élén megrohamozza a sáncokat és kitűzi a magyar lobogót. Most már mint a „hősök hősé”-t emlegetik. Szeged városa díszpolgárává választja és 100 hold föld juttatásával adja elismerése jelét. A hadseregben pedig a III. osztályú magyar érdemjellel tüntetik ki, s egyben alezredessé léptetik elő. A 4. hadtest dandárnoka lesz. Augusztus 4-én Görgey ezredesi rangra emeli és hadosztályparancsnoksággal bízza meg. Világosnál fogságba esik, haditörvényszék elé állítják és 15 évi várfogságra ítélik, de 1850-ben kegyelmet kap és szabadul. Közben Szegeden a megyefőnök elkobozza vagyonát, a száz hold földet. Szegedre nem tér vissza, hanem a Borsod megyei Apátfalván telepedik le, ahol kőedénygyárat alapít és annak igazgatója lesz. 1861-ben Szeged városa megújítja 100 hold föld adományát, amit levélben megköszön, 85
