Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)

D

DEBRE DERCSÉNYI 146 147, 165, 169, 178, 194, 194, 195, 206. 2.13, 255/208, 256/245—246, 293, 293, Debre Péter (Csonopolya, 1889. felír. 28.—?) orvos. Wieland Magda fia. Középiskoláit Ka­locsán, egyetemet Budapesten látogatott és itt szerzett 1913-ban orvosdoktori diplomát. 1914- ben a balassagyarmati Mária Valéria kórház­ban helyezkedett el alorvosként. Majd kato­nának vonult be és végigszolgálta az első vi­lágháborút, először az orosz fronton mint ka­tonaorvos. Cs. k. katonai főorvos. 1918-ban cs. k. ezredorvosként szerelt le, mely állásá­ban 1920. március 30-án nyugdíjazták. Most a budapesti egyetem bőrklinikájára ment gya­korlatra és innen került 1925. november 1-én mint bőrgyógyász főorvos a szegedi Városi Közkórház élére igazgató-főorvosnak. Az el­avult kórházi épület és berendezés korszerű­sítése, valamint a gyermekkórház berendezése nevéhez fűződik. Vük Máriával köt házassá­got, melyből Mária leánya származott. Majd 1941. szeptember 27-én újabb házasságra lép Ruttensdorf Johannával. 1942-ben eljárás in­dul ellene kormányzósértés miatt, melynek során állásától felfüggesztik. Az eljárás a bí­róságon két évi vizsgálat után felmentéssel végződik. 1945. április 1-jén ismét elfoglal­hatja helyét a kórházigazgatói székben. 1949. május 18-án felmentik igazgatói beosztása alól és osztályos orvosként működik tovább, míg­nem ez év július 1-jén nyugállományba helye­zik. Ezen intézkedés ellen azonban fellebbe­zéssel él, mire rendelkezési állományba helye­zik, de 1951. április 1-jén végleg nyugalomba vonul. Az Országos Orvos Szövetség, a tör­vényhatósági és közigazgatási bizottság tagja. A szeged-rókusi róm. kát. egyházközösségnek elnöke. Szakíró. Számos katonai kitüntetés tulajdonosa. A Szeged-Belvárosi Kaszinónak is tagja volt. 275. Demeter Ferenc. Házasságra lép Felmayer Zsófiával, Antal (1825—1895) és Sárkány Krisztina leányával, ki őt túlélve 1929-bcn Budapesten él. 170, 259/413, 259/317—18. Demeter Ferencné 1. Felmayer Zsófia. 170, 259/314, 259/317—18. Demeter, szent (Thessaloniké ?—Róma kb. 300.) Thessalonikében megtelepedett régi, nemesi, előkelő ma­cedón családból származó gazdag és tekintélyes szülök gyermeke. Atyja e városban magas katonai hivatalt töl­tött be. Fiát kitűnő nevelésben részesítette, aki tanulmá­nyaiban feltűnő eredményeket tudott felmutatni és jeles emberi tulajdonságokkal is rendelkezett. Keresztény hitre tért. Főleg a hadtudományokban tett szert hírnévre, amely felkeltette Maximián római császár figyelmét, ki Achaja (e korban e megjelölés Görögországot jelentette) prokonzulává tette meg. Demeter e tartomány kormány­zásában bölcs és alkalmazkodó modorával szép ered­ményeket ért el, ami a császár további vonzalmát és további kitüntetéseit vonta maga után. Demeter azonban állását arra is felhasználta, hogy Krisztus hitére térítse alattvalóit és amikor e tevékenysége eredményesnek bizo­nyult, magára vonta a más vallást szolgáló papok irigy­ségéi és ellenszenvét. Ezek feljelentették a keresztények üldözésére rendszeresített hivatalnoknál, aki lefogatta és a császár elé vezettette, megvádolva a keresztény térí­téssel. Demeter — akiben mutatkozott hajlam a vértanú­ságra — nem tagadott. De Maximián, aki kedvelte em­berét és azt nem szívesen nélkülözte volna, arra töre­kedett, hogy hitének megváltoztatására bírja és ezért börtönbe vettette. De ez az eljárás nem vezetett a kívánt eredményre. Sőt, amikor a szokásos párharcokban egy keresztény — Nestor nevű — a császár kedvenc bajnokát legyőzte és kérdésére kijelentette, hogy Demeter áldotta meg és biztosította a győzelemről, hirtelen haragra ger­jedt és amúgyis kegyetlenségre hajló természetének en­gedve, elrendelte, hogy a börtönben sínylődő foglyot lándzsával átütve öljék meg. Földi maradványait később a keresztények Thessalonikéba szállították, ahol tiszte­letére fényes templomot emeltek. Csodatévő híre nőttön- nőtt. Egyik tisztelője Leontius, Illyria kormányzója erek­lyéinek egy részét Syrmiumba hozatta és ott is díszes templomot emelt tiszteletére. Kultusza tovább terjedt nyugatra és így ért el Szegedre is, ahol még Szent István uralkodását megelőzően létesült templom, amelyet neki szenteltek. Bár ez többször elpusztult és újraépült, védő­szentjének nevét továbbra is viselte, annál is inkább, mert Demeter az országnak is egyik védőszentje volt. Mint a katonák védőszentje és városvédő válhatott a szegedi templom védőszentjévé is. Emellett később a juhászok is védnökükként tisztelték és névünnepén október 26-án (másutt 8-án) számadó gyűlést rendeztek, amelyet lakoma követett a bíró házánál, ahol az elöljáróságot is megven­dégelték és az ünnepet vigassággal zárták. Ez évszáza­dokon át volt Szeged városnak jeles napja. Amikor az utolsó Demeter-templom kénytelen volt a mai Fogadal­mi-templomnak helyet engedni, a bontási munáklatok- nál előkerült egy XIII. századi torony maradványa, melyet műemléknek jelölve meghagytak és az mint Deme- ter-torony ma is őrzi a városvédő szent nevét. A foga­dalmi templom szentélyében az oltár mögött jobbra Tóth István által alkotott szobra áll. A szegedi nép nyel­vén neve: Dömötör. 56, 67, 209, 230. Dercsényi János (Tokaj, 1802. okt. 6.—• Bécs, 1863. aug. 29.) dercsényi báró. Dercsé­nyi (1792-ig Weiss) János földbirtokos és neje Kazinczy Júlia fia. Középiskoláit Kassán, jogot Sárospatakon végzett. Majd Pesten a Királyi Ügyek Igazgatóságán helyezkedett el gyakor­nokként, ahol később számfeletti igazgatósági ügyész lett. Innen Bécsbe került az Udvari Kancelláriához titkárnak később tanácsossá lépett elő. Külföldi utakat tesz és a gazdasági ismeretekben képzi magát, lassan tekintéllyé válva e téren. így több egyesület és akadémia választja tagjává. 1836-ban a temesi Kamarai Igazgatóság elnöke. 1838-ban birodalmi kincs­55

Next

/
Oldalképek
Tartalom