Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)
C
CZORDA CZORDA 1845—1848-as években a királyi Tábla bárója. 1848-ban a politikai élettől visszavonul és Pozsonyba költözik. Itt éri a szabadságharc, majd a császári seregek bevonulása. Windischgratz felajánlja neki Esztergom és Fehér megye császári biztosságát, de azt visszautasítja részben kötelező bírói pártatlanságára, részben arra hivatkozással, hogy e megyékben családját ért atrocitások miatt esetleg nem tudna tárgyilagos maradni, pedig a bosszút alantasnak ítéli és feltétlenül mellőzendőnek tartja. Majd megbízzák a pesti egyetem és a József Ipartanoda császári biztosságával, amit most már nem utasít el. Pozsonyban részt vesz Kempen értekezletén, amely ,,bátorsági őrség” felállításáról tárgyal a császáriak által elfoglalt területek hátországi védelmére. Kinevezik a pozsonyi és soproni katonai terület császári biztosává és e minőségben követve a császári csapatokat érkezik 1849. augusztus 2-án Szegedre. A városi székházban első teendője a hadsereg ellátásának biztosítása végett a készletek felmérése és biztosítása. Majd a városi vezetőség megszervezéséhez kezd és evégből érintkezést keres Wöber György volt főbíróval és Temesváry István csongrád megyei alispánnal, kiktól a kinevezendő személyekre vonatkozólag tervezetet kér és kap. Ennek alapján nevezi ki a város új vezetőségét Wöber György polgármesterrel és Szluha Gáspár főbíróval az élen. Főkapitánynak Farkas Jánost teszi meg, ki nevét mindjárt Wolf-ként kezdi írni. Feladata volt a császári jelvények, színek visszaállítása, a forradalmi nyomtatványok begyűjtése, a császári rendeletek kihirdetése és plakatírozása. De hamarosan kinevezik Bécsbe a Legfelsőbb Törvényszék magyar osztályának elnökévé (1850). A Magyar Tudományos Akadémia 1853-ban igazgató tanácsi tagjává választja. A Pesti Kerületi Főtörvényszéknek elnöke lesz. Ám itt észlelve a magyartalanító, németesítő rendelkezéseket, csupa német bíró kinevezését, állásról lemond és a közélettől ismét visszavonul ezúttal Lovasberénybe, birtokára. Később a politikai közszellem változásával, 1860-ban elfogadja Fehér megye főispánságát. A neki felajánlott országbírói és curiai elnöki tisztséget nem fogadja el, azzal az érveléssel, hogy az új magyar alkotmány még nem lépett életbe. Amint ez bekövetkezett elindul újabb politikai pályáján. A koronázáskor aranygyapjas rend vitéze lesz, majd főtárnokmester, aranykulcsos zászlós úr, valóságos belső titkos tanácsos. 1865-ben a főrendiház al- elnöke. Neje Dezasse Louyse de Petit Verneulle grófnő, kivel 1845. febr. 1-én kötött házasságából Mária, Konstantia, Lujza, Antal, Béla és János gyermekei származtak. 73, 74, 251/102. Czorda Bódog (Szabadka, 1828. dec. 18.—Budapest, 1904. júl. 4.) ügyvéd. Ítélőbíró. József polgármester és neje fia. Iskoláit Szabadkán és Pécsett végezte, majd a budai tudományegyetem állam- és jogtudományi karára iratkozott be. Itt nyert végbizonyítványt, melynek birtokában ügyvédi pályára készülve jelölti gyakorlatra ment. 1848-ban Pesten tesz ügyvédi vizsgát és kap diplomát. Beáll honvédnek és végigküzdi a szabadságharcot, a 30. honvéd zászlóalj önkéntese, őrmestere, hadnagya, majd az 58. zászlóalj főhadnagya és századosa. Világos után a császári haditörvényszék kényszerbesorozásra ítéli és Olaszországba szállítják. De mint szüleinek egyetlen gyermeke sikerül őt kiváltaniok. Hazatérve először Szabadka város gazdasági jegyzője. Az 1859-ben az országon végigseprő letartoztatási hullám során őt is letartóztatják és Szegeden keresztül Josephstadtba deportálják. De társaival egyetemben — kik között Szegediek is voltak — rövidesen szabadul és hazatérőben a szegedi vasúti állomáson őt is hatalmas tömeg ünnepélyesen fogadja. Az Októberi Diploma után Szabadka főügyésze és országgyűlési képviselője, de a Februári Pátens megjelenése után megbízatásairól lemond. Ügyvédi gyakorlatot folytat. Az 1865—1868-as országgyűlésen, mint Szabadka polgármestere, városának országgyűlési képviselőjévé választják. 1869-ben az újonnan alakított bírósághoz nevezik ki Budapestre az ítélőtábla bírájává. 1876-ban curiai bíróvá lép elő. 1889—1891 években igazságügy miniszteri államtitkár, és 1892-ben kinevezik a Budapesti Kir. ítélőtábla elnökévé. 1893-tól 1901-ig a curia másodelnöke. Ezen állásából megy nyugalomba. Főrendiházi tag, v. b. t. tanácsos. 1896-ban a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tb. doktorává avatja. Neje Radány Eleka, gyermekei Gizella, Janka, Mariska. 103. 50
