Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)
T
TELEKI TEMESVÁRY Helytartótanácsnál vállalt hivatalt Pesten. 1833—1836-ig európai utazásokat tett. 1836-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelezőtagjává választotta. 1837-ben a foga- rasi kerület országgyűlési követe lesz. Ellenzéki beállítottságúvá válik. 1838-ban az Akadémia rendes tagja. 1841-ben megjelenik regénye „A kegyenc”, amelyet színházban is előadnak. 1843—44-es országgyűlésen a főrendi ellenzék tagja. 1844-ben a Védegylet alelnöke. 1848-ban Pest megye országgyűlési képviselője, párisi követ, a bécsi küldöttség tagja. A szabadságharc bukása után is megmarad párizsi követnek, de egyik utazása során 1860-ban őrizetbe veszik és kiadják Ausztriának. A király kegyelemben részesíti, de ígéretet vesz tőle, hogy tartózkodik a politikai szereplésektől. 1861-ben az abonyi választókerületben országgyűlési képviselővé választják. Ellentétbe kerül a királynak tett ígéretével és ez öngyilkosságba kergeti. Nőtlen maradt. Szeged város 1861-ben tb. képviselőjévé-díszpolgárává választotta és utca van róla elnevezve. 97, 107, 117. Teleki Pál (Budapest, 1879. nov. 1.—Budapest, 1941. ápr. 3.) atyja Géza széki gróf, politikus, belügyminiszter, anyja Murát Irén. Iskoláit Budapesten végezte, gimnáziumot a piaristáknál. Utána a budapesti egyetem joghallgatója lett. 1903-ban jogi doktori oklevelet szerzett és mosonmagyaróvári gazdasági akadémia hallgatója lett. 1904-ben Szatmár megye szolgabírája. Ausztriai tanulmány utakat tesz, majd Észak-Afrikába, Japánba is eljut. Erdélyi földbirtokos. 1905-ben országgyűlési képviselő a somkúti kerületben. 1912-ben Amerikában tartózkodik. 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választja. 1914—1918-ig hadigondozó hivatali elnök. 1919-ben emigrál Bécsbe, majd Szegedre érkezik és az ellenforradalmi kormány külügyminisztere. 1921-ben nemzetgyűlési képviselő a szegedi kerületben két alkalommal is. Később kultusz- illetőleg külügyminiszter, végül miniszterelnök. A trianoni békekötéskor állásairól lemond. Többször volt a Szeged-Belvárosi Kaszinó vendege. A közgazdasági egyetem felsőházi képviselője. Mituán 1941-ben ellentétbe került az akkori politikával, öngyilkossággal vetett véget életének. 223, 223, 231. Temesi Márton (1883. febr. 27.—?) atyja Witzenetz Márton, anyja Újvári Julianna. Iskoláit Szegeden végezte, majd a bank szakmában helyezkedett el, a Szegedi Kézműves Banknak, majd a Szeged-Belvárosi Banknak lesz tisztviselője. Szegeden Petőfi Sándor sgt. 18. sz. alatt lakott. 1929-ben a Szeged-Belvárosi Kaszinónak tagja. Valószínűleg az 1930-as évek végén változtatta nevét Temesi-re. Kétszer kötött házasságot. Első házasságából el- özvegyülve, Szegeden, 1918. szept. 25-én lépett újabb házasságra Sándor Anna Krisztinával, akitől László fia és leányai származtak. 284. Temesváry család Csongrád megyében is elterjedt család, amely azonban országszerte ismert. Nevét „Tömösvári”-nak és „Theo- meosváry”-nak is Írták. Czímer szerint a Szegeden élő Temesváryak az 1719-ben nemességet nyert ányási Temesváry Jánostól származnak ez azonban valószínűtlen, mert nevezett tudomásunk szerint legalábbisfiúutódok nélkül halt el. 12. Temesváry Géza (Szeged, 1873. júl. 4.—?) atyja talán István volt, ősi nemesi családból származott. Iskoláit Szegeden végezte, középiskolát a piarista gimnáziumban 1884—1892- ig, majd a budapesti tudományegyetem jogi karára kérte fölvételét, ahol az abszolutórium után jogi és politikai doktorátust szerzett. Majd joggyakorlatra ment és annak befejezése után ügyvédi vizsgát tett. Szegeden kezdett ügyvédi gyakorlatot. 1899—1900-ig Szeged város osztályjegyzője volt. 1901. jan. 15-től városi rendőri alkapitány. 1913-ban Bokor u. 8. sz. alatt lakott és rendőrfőkapitány helyettes volt. 1919-ben a direktórium ideje alatt állását vesztette. 1921-ben Hódmezővásárhely rendőrkapitánya, majd Csongrád megyei és hódmezővásárhelyi főispán. Ezen állásáról azonban utóbb lemond. Birtokára vonul gazdálkodni. Faiskolát tartott fenn. 1931-ben Szegeden élt. íróként is működött. A Szeged- Belvárosi Kaszinónak tagja volt. 1933-ban nyugalmazott főispán és Szegeden a Szentháromság u. (most Hunyadi János sgt.) 15. sz. alatt lakott. Temesváry István (1802.—Szeged, 1853. okt. 3.) atyja András ányási nemes. Anyja Tarnay Anna. Iskoláit feltehetően Szegeden végezte. Szeged város, ill. Csongrád megye szolgálatába lépett. 1830-ban Csongrád megyei aljegyző, majd 1830. aug. 4-től kezdődően megyei táblabíró. 1840-ben Csongrád megyei főszolga, bíró. 1843. máj. 9-től Csongrád megyei másod alispán. 1846-tól első alispán. 1848-ban Csongrád megyei országgyűlési követ. 1845-től a Szeged Csongrád Takarékpénztárnak részvényese. Közbirtokos. 1849. aug. 4-én Haynau kinevezi császári biztosul Csanád, Csongrád megye és a Kiskunság alsó részére. Ő véteti zár alá Kárász Benjamin vagyonát. Elfogatja Rónay Mihályt és haditörvényszék elé állíttatja. Mikor 1843-ban Caius Gáspár és neje katolizál ő a keresztatyjuk. Szegeden 1831. dec. 19-én kötött házasságot Palásthy Rozáliával, melyből Imre, Mária Anna Rozália, Izabella Franciska, Rozália, László András, Jozefa Borbála gyermekei származtak. Ötvenegy évesen halt meg. 25. Temesváry János József (?—Szeged, 1722. ?) nevét Tömösváry-nak is írta. Talán a Szabolcs megyei családból származott. 1701-től városi főjegyző, majd országgyűlési képviselő és városi tanácsnok. 1716—22-ig városi főbíró és kapitány. 1719. szept. 11-én Ányáspuszta adományozásával nemesi rangra emelik. Vagyonát az ispotályra és az alsóvárosi ferencesrendi barátokra hagyta. Felesége Kun Zsuzsa 276
