Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)

M

MUSKÓ MÜLLER névre tért át. 1861-ben Temes megye első alispánja. 1865-ben Temes megye ideiglenes főispánja. 1867. ápr. 3-án Temes megyei főispán. 1869-ben Temes-murányi nemesi birtokát Murányi Erzsébet, férjezett Manoszi Gyulánéra hagyta. Úgy látszik, hogy a szabadságharc leverése után hadbíróság elé állították, elítélték és fog­ságából csak 1858. okt. 30-án érkezett haza Szegedre. Innen ment át Temesvárra. Nős volt, az adományi bir­tokon, 1850-ben úrilakot építtetett. 103. Muskó Sándor (Szeged, 1841. szept. 15.— Szeged, 1897. márc. 30.) atyja János számadó gulyás volt, anyja Ördögh Rozália. Iskoláit Szegeden végezte, gimnáziumot a piaristáknál. Érettségi után a pesti tudományegyetem jogi karára iratkozott be és ott abszolutóriumot szerzett. Ezt követően 1861-ben országgyűlési kiskövetnek jelölték, tehát írnokként vett részt az országgyűlésen. Gimnáziumi tanulmányait önerőből végezte. 1865-ban is országgyűlési kiskövet és követi tudósító. 1866-ban ügyvédi diplomát szerez Budapesten, 1867-ben már neves, országos hírű jogász, egyben a Szeged- Belvárosi Kaszinó tagja is és tagja a Szabad­elvű Körnek, a Kaszinó Ifjúsági Körének. 1871-ben a bíróságok fölállítása idején királyi ügyésznek nevezik ki. Szegeden szolgál mint kir. ügyész, a Szegedi Híradó munkatársa, szakíró. Ezt megelőzően, 1867-ben uradalmi alügyész volt. 1879-ben a Reizner János ellen megindult fegyelmi ügyben bizottsági tag, vá­rosi képviselő. A Szegedi Jogász Egylet elnöke. Szegeden kötött házasságot Zászlóssy (Pfann) Vilhelminával, amely házasságból Sándor Mi­hály Gábor, Margit Flóra, Adrienne, Gábor Károly Sándor gyermekei származtak. Halálát légyszúrás következtében beállott vérmérgezés okozta. 117, 121, 121, 132, 132, 139, 139, 140, 149, 160, 183, 201, 264, 294. Müller család. E családnak egyes tagjai a név magyar nyelvű hangzását követve, Mille­reknek is nevezték magukat és a törökök kiűzé­se után telepedtek Magyarországra. Úgy lát­szik, hogy eredetileg Trencsén megyében leltek új otthonra és itt megerősödve maguk után hívták családjuk más tagjait is. Később Erdély­be, majd az Alföldre is levándoroltak és a csa­lád egyes tagjai nemesi, ill. bárói rangra emel­kedtek. Szegedre a XVIII. század elején érkezik a Müller család néhány tagja, mint József pék­mester, egy másik József sóházi mázsamester és János, aki városi főbíró lett. 1738. júl. 23-án nemesi rangot ért el. Talán egyben a „gajgo- nyai” és „darumezei” előnév használatával is az ő leszármazottai rendelkeztek. A Müller család tagjai, akik közül egyesek az idők folya­mán nevüket Molnárra, Őriősire, Őrhalmira változtatták, eredetileg Miller néven is szere­peltek. 13. Müller. Czímer szerint Dugonics András képmását festette meg Pozsonyban, 1794-ben. Az irodalomban neve Dugonics Andrással kapcsolatosan nem szerepel és egyébként sem volt ilyen nevű festő e korban föltalálható. E kérdéses időpont körül azonban tartózkodott Pozsonyban egy Müller Ignácz nevű cs. kir. katonatiszt, aki rajzoló volt. Nem kizárt, hogy az ő alkotásáról lehet szó, vagy pedig lehetsé­ges az is, hogy Czímer téved és Mercz festmé­nyére gondol. 154. Müller Ferenc (Szeged, 1778.—Szeged, 1850. máj. 11.) atyja valószínűleg Sebestyén volt, ez esetben anyja Malatinszky Erzsébet. Iskoláit Szegeden, gimnáziumot a piaristáknál végzett 1788-tól 1796-ig, majd egyetemre ment Buda­pestre és az ott szerzett abszolutórium alapján joggyakorlatot kezdett. Ügyvédjelöltként mű­ködött és 1804-ben Pesten ügyvédi vizsgát tett. Nemesi családból származott. 1800-ban a Csongrád megyei nemesi fölkelés gyalogos fő­hadnagya volt. 1809. márc. 28-án fogadta Al- győn József nádort mint polgárőrségi lovas őrnagy. 1818-ban provizor volt Kisteleken. 1825—1844-ig a Szegedi Zsidó Hitközség vá­rosi biztosa. 1828-ban Csongrád megyei al­ügyész. 1829—1842-ig városi kapitány. 1847- ben városi tanácsnok, Csongrád megye tb. fő­ügyésze. Szegeden valószínűleg 1807 körül kötött házasságot Szalóky Franciskával. E há­zasságból János Emil, György Sebestyén, Já­nos Nepomuk, Ferenc Imre és Antal gyerme­kei származtak. Hetvenkét évesen halt meg. 250/80. Müller Imre (Kistelek, 1818.—Budapest, 1895. jan. 4.) atyja Ferenc táblabíró, városi kapitány volt, anyja Szalóky Frenciska. Nevét Millernek is írta. Iskoláit Szegeden végezte, gimnáziumot a piaristáknál 1829—1837-ig. Azután egyetemre ment és az abszolutórium megszerzése után joggyakorlatra. Ügyvéd- jelöltként működött, majd ügyvédi vizsgát tett Pesten, 1843. márc. 20-án. Ügyvédi dip­lomáját Szegeden hirdettette ki. 1844-ben fel­vették a város polgárai közé 1845-ben vállalja az önkéntes adózást. A Tiszán inneni Mozgó Nemzetőrség főhadnagya. 1849. ápr. 3-án résztvesz a Szenttamást megostromló első zász­lóaljban. 1849. aug. 4-én Világosnál megmenti a zászlót. Ekkor a 104-es Honvéd Zászlóalj főhadnagya, később századosa és az 5. század parancsnoka, a Szeged-Belvárosi Kaszinó tagja. 1867-ben a Szabolcs megye Honvédegy- ietének tagja. 1886-tól a budapesti Honvéd- menház lakója. 64, 71—2, 77. Müller János (Szeged, 1819. okt. 30.—Sze­ged, 1874. ?) nemesi családból származott. Atyja István, anyja Bogyó Erzsébet volt. Isko­láit Szegeden végezte. A középiskolát a piaris­táknál 1829—1836-ig. Ezt követően a pesti 196

Next

/
Oldalképek
Tartalom