Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

iktatta a Macskási családot is.5 Zelici Gergely ferences kusztosz Karánsebesen 1490 április 15-én Mutnoki János nemest és Dorottya nejét, 1497. augusztus 5-én u. ott Mutnoki Mihály Szörényi bán özvegyét, Angellát és családtagjait.6 Herovics Mátyás már mint Csanádi püspök lépett be Szent Ferenc harmadrendjébe.7

Tehát a harmadrend a ferencrenddel egy időben terjedt el a Délvidéken is. Egyes tagjai idővel — ha nem is szakadtak el a világtól — de közös háztartásokba tömörültek és közös napirend szerint éltek. Főleg özvegyek és hajadonok voltak, akik megvettek vagy kibéreltek valamely ferences kolostor környékén egy házat, és abban „vita communis”-t folytattak. így volt Csanádon, Lippán. Egyéb vallásgyakorlataikon kívül istápoltak szegényeket, gondoztak beteget, ápolták a helységben a békét, szeretetet. Ha ezeket megszegték, csupán a szabályokkal egybekötött lelkijavaktól estek el, de bűnbe nem estek. A harmadrendiek vezetője mindig egy ferences pap volt. 1533-ban a Lippai „beginák” lelkivezetését a közgyűlés a lippai ferences éneklőatyára bízta.8 A domonkos harmadrendiek Szegeden 1478-ban egy dömés perjel lelki vezetése alatt álltak.9 Külföldön, főleg Németalföldön már azelőtt ismeretesek voltak beguárdok és beginák név alatt. Ezért nálunk is a Szent Domokos és Szent Ferenc szabályai szerint élő jámbor nőket begináknak hívták.10 Latin nevük sorores (nőtestvérek). Elvétve fórul elő a „moniales” (szerzetesnő) elnevezés is. A magyar nép a kolostorban élő és onnan ki nem járó szerzetesnőket hívta „apácáknak”, míg a közös életmódot folytató harmadrendieket szláv szesztra vagy Schwester? szó után szesztrák-nak nevezte. Később a ferencesekéhez hasonlóan külön ruházatot viseltek. Színe: szürke.11 Külön templomuk nem volt, a ferencesekét használták. Lippán valószínűleg átvették az ottani ispotály gondozását és azzal együtt az ottani szent Erzsébet-kápolnát.12

Példás életük számosakat arra indított, hogy belépjenek klastromukba. A tömeges jelentkezésre való tekintettel azonban egy 1542-es közgyűlés ezt határozta: Azok a nők, akik már fel vannak véve Csanádon a harmadrendbe, maradjanak ennek tagjai a jövőben is, de ne vétessenek fel azonnal a klastromba, hanem lakjanak egyelőre továbbra is a saját otthonukban és válasszanak maguk közül elöljárónőt, vagy nevezzen ki ilyent számukra a kusztosztól és házfőnöknőtől kijelölt lelkiatyjuk. Csak a próbaév elteltével bocsássák a bevált jelentkezőket az egyszerű fogadalomtételre.13 Éppen megkezdődött a szegény rendházak átalakulása leányiskolákká, nevelőintézetekké Hazánkban is14, amikor betört a török. A háborúk nemcsak ezt a fejlődést akadályozták meg, de a kolostorokat is elsöpörték.

A ferencesek, kivált a cseri barátok, iparkodtak az alapító szellemében a szegénységi fogadalmat megtartani. A magyar szabályrendeletek telve vannak ilyen határozatokkal. Nem részesült egyházi temetésben olyan szerzetes, akinél halálakor pénzt találtak. A templom céljaira szolgáló adományokat, valamint a kéregetésekkor befolyt összeget a klastrom anyagi ügyeit intéző világi „konfráter”-nek adták át.

6 Szörény 100. sz., 104—5. Történt 1455. október 30-án.

• I. h. 116. sz. 122—3.

' Tört. Ért. 1883. 46—7.

8 K. I. 197—8.

8 Iványi Béla: A szegedi dominikánus rendház története. Csedo, Bp. 1935. 77.

18 K. II. 539—40. — Magyarország más részein a premontrei apácákat nevezték beguináknak mint például Szent Margit idejében a Nyulak Szigetén.

11 Mon. Eccl. II. 179. — K. II. 179. és 504.

12 1531-es oki., Márki: Arad vm. 385.

13 Mon. Eccl. II. 497—8. — K. II. 542. — Századok, 1898. 915.

14 K. TI. 541—3. Száz. i. h. 915—6.

71