Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)
Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban
püspök-commendátor az apátság minőségéhez, vagyis jövedelmihez képest elegendő szentbenedekrendi szerzetest tartson, és egyházában az istentiszteletet el ne hanyagolja”.2 * * 28 Az Apostoli Szentszék három év múlva megerősítette ezt a kinevezést: 1506. július 1. II. Gyula pápa a tihanyi apátságot Tamás nándorfehérvári püspöknek adományozza, és ennek végrehajtásával megbízza a Csanádi és a győri püspököt, meg a veszprémi püspöki helynököt.29 Sem a pápai bulla, sem a királyi kinevezés nem említi Botka családi nevét. Utóbbi is Szegedi Tamás moldvai püspöknek mondja30, de még évek múlva is nándorfehérvári püspök és tihanyi c. apát. 1510-ben II. Gyula megbízza a fehérvári Szűz Mária Egyház prépostját, hogy Tamás nándorfehérvári püspöknek és örökös tihanyi commendatornak jogait oltalmazza meg az apátság gonosz támadói ellen.31 1499-ben Bálint rendtagot helyezik Temesvárra, 1502-ben Jánost küldik ki Bolognába tanulmányai végzésére, később Budára. 1510-ben Albert és Márton szerzeteseket Temesvárra.32 1532. Mindenszentek előnapján érkezett Zápolya János király Temesvárra, ahol Szerémi György káplánja a domonkosoknál tartotta az ünnep nagymisét.33 Szeged és Temesvár után keresendő, hogy Csanádon is voltak-e dominikánusok? A XV. század végéről van erre adat. Ami elég késő ahhoz képest, hogy a többi akkori püspöki székhelyeken már a XIII. században jelen voltak. így könnyen lehet, hogy az alapítás itt is régebbi. 1496-ban Benedek konvent-tag engedélyt nyer, hogy „egy apátság gondozását átvegye”. Kommendátornak szemelték ki, mint Botkát. Lukács rendtag abban a kedvezményben részesült, de már 1511-ben, hogy „kereshet magának való kolostort”. Ugyanis ekkoriban a dömések is egymásután estek áldozatul a török harcoknak. A domonkos-rend és a Csanádi egyházmegye viszonyánál meg kell említeni a női ágat is. Ezeknek zárdájuk ugyan nem volt területünkön, birtokuk azonban igen. A margitszigeti (akkor még Nyulak-szigete) nővéreknek két hatalmas uradalma terült el a Délvidéken: Hódmezővásárhely és Donáttornya. Az elsőhöz már a szent királylány életében jutottak hozzá. Kezdetben a mai város helyén két külön település volt: Hód és Vásárhely. Utóbbi volt a Kalán nemzetség óriási uradalmának központja. A tekintélyes nemzetség utolsó sarjának, a Kalán-nembeli Pósa ispán fia, Nána ispánnak Moys nádor leányával kötött frigyéből nem származott fiú. Kiterjedt jószágtesteiket a szigeti domonkos nővérekre hagyományozták. 1266. május 5-én ezt IV. Béla is jóváhagyta, márcsak leánya emlékére is, ki akkor még a klastrombán élt. A nővérek előrelátása volt, hogy fölterjesztették Rómába is a megerősítés kérvényét.34 Hód és Vásárhely a koraközépkorban nem Csongrád, hanem Csanád vármegyébe tartozott, s mindkettő a pápai tizedjegyzékekben Csanádi plébániaként szerepel. Mint a helytörténeti kutatások tanúsítják, minden akkori vármegye egyházilag egy főesperesség volt a püspökségen belül: Temes, Arad, Keve, (ez a későbbi Torontál) Sebes, Krassó. Kivétel az akkori Csanád megye, mely kiterjedése miatt két főespe- rességre oszlott. A Marostól délre feküdt a székesegyházi (vagy „Csanádi”), míg északra a marosontúli, maroselői, vagy harmadik néven maroselvi. — A XIV. század végén csak Vásárhelynek hívták, a XVII. században lett Mezővásárhely, és csak a tö2S Pann. X. Erdélyi László: A tihanyi apátság története. Bp. 1908.1. 66. okit. 138. 28 I. h. Okit. 142. 30 „Reverendus in Christo pater, dominus fráter Thomas de Segedino, eppus Moldaviensis.” 81 Pann. X. 70. 82 Fehér Mátyás O. P. szíves szóbeli közlése. 88 Erdélyi László: A mohácsi vész nemzedéke. 229. 330. 431. 84 1276. május 10. Mindkét oklevél legelfogadhatóbb szövege: Borovszky: Csanád vm. I. 73. 1. 5. jz. — Vö. II. 215. sk. 79
