Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

VI.

Ferencrendiek

Mariänusok

Kolostoraik: Szeged, Lippa, Aracsa. Mint egész Európában és hazánk egyéb részein is, a középkor ún. „virágzó” korszakában egymásután keletkeztek az új típusú szerzetesházak. Ezek azonban már nem a puszta, lakatlan helyeket keresték, hanem a pálosok kivételével — inkább a városokat. Nem a királyi vagy nemzetségi kegyurakra támaszkodtak, hanem a nép, főleg polgárság érzületére, alamizsnájára. Lakói az ún. mendikáns-szerzetesek, akik egyrészt munkával, másrészt alamizsnából tartják fenn magukat. De „ezekért a nép szemében a legbecsesebbet: Áldásukat, önmegtagadó életük érdemeit adják cserébe, s ezenfelül mellette állanak a haldoklóknak, nevelik az árvákat, tanítják a kisdedeket”.1 Lakhelyeiknek neve nem a monasterium, hanem az igénytelen claustrum.

Magyarországon előbb a mariánus ferencesek telepedtek le. Rendtartományuk védőszentje a B. Szűz. — Később a szalvatoriánusok is, kiket a Szent Üdvözítőről neveztek el. — Az elnevezés megosztás nem azonos a konventuális-obszerváns ág közti különbséggel.

Amikor Szent Ferenc 1221-ben Németországba küldte tanítványait, olyan kedvező volt a fogadtatás, hogy egy évtized alatt minden nevesebb városban volt rendházuk. Fölmerült tehát a terv, hogy keletre, Magyarországra is küldjenek szerzeteseket. Carpini János német tartományfőnök küldte az első rajt.2 Ez a Duna-mentén telepedett le: Győrött, Esztergomban, Ó-Budán, Pozsonyban, Székesfehérvárott. Az 1233-as beregi egyezménynél már jelen volt a ferencesek őre (Custos) is Esztergomból. Az oklevél ugyan még prior provincialis-nak nevezi, ami a domonkosrend műszava, és perjelt jelent. Ez arra vall, hogy jellegzetes elnevezéseik még nem mentek át a köztudatba. Mivel első tagjaik németek voltak, a magyar barátok főnöke a német provinciális volt.3 Első állomásaik a tatárjáráskor elpusztultak, a tatárjárás után azonban számos főúr és város újból építtet számukra klastromot, úgyhogy ismét elterjedtek. A Csanádi egyházmegyében majdnem száz évet kellett várni, amíg kolostoraik lettek. Ám épp itt volt püspök az első magyar ferencesből lett főpap: Fráter Antal.

1316-ban van adatunk, hogy megalakult a szegedi rendház, éspedig a székes- fehérvári „őrség” alá beosztva. Helye a Palánk-ban volt, közvetlenül a vár alatt, attól délre, a Tisza folyó mellett. Szeged az egész középkoron át, egymástól eléggé

1 Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon. I—II. Bp. 1923. 13—4. old. V. ö. Balanyi György: A magyar ferences provincia kialakulása. Kát. Szemle, 1917. 582—595.

2 I. m. I. 17—19.

3 Szabó Pius: Ferencesrendiek a magyar történelemben. Bp. 1921. 60. sköv. Szerk. megjegyzés: Juhász Kálmán személyesen utazott el Mátéffy Brúnó kármelita történészhez, aki tájékoztatta, hogy rendjük sohasem telepedett meg Szegeden, és Reizner forrás-idézete téves. L. A.

53