Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

falva közelében Csög is. Utóbbi a mai nyelvben a rönknek felel meg. („Csöges-bogas kifejezés”).

Ezekhez hasonlóan Egrest első lakói az ott tenyésző Égerfa-erdőkről nevezhették el.

Nemcsak romjait nem őrzi, de még a monostor egykori helyét se ismeri a mai lakosság. E sorok írójának a helyszínen azt a felvilágosítást adták, hogy a hajdani apátság nem a mostani Egres területén, hanem ettől nyugatra, szintén a Maros bal partján feküdt. Ott csakugyan vannak is romok. Ám a beazonosításkor kitűnt, hogy azok a kemecsei bencés apátság maradványai. — Mégsem reménytelen Egres topográfiai meghatározása. Egres mai községében a községházától északkeletre egy egész utcanegyedet felölelő lakónegyed helyén terült el. Sőt a negyed mellett álló orthodox templom is még beleesett a monostor területébe. Ugyanis várfal vette körül, melynek falait északon a Maros mosta. A Maros mostani medre kissé északabbra halad keletről-nyugatnak, nem érinti a falut. Ám emelkedést mutat a monostor területe. Avatott régészi szem megállapíthatja a földben maradt téglák nyomán az apátsági épület helyét. Ott van egy gátőr szolgálati épülete. Alatta valami hatalmas pincének kellett lennie mert az esővíz a földbevájt nyíláson hamar eltűnik, bármi sok is a csapadék.

Számos pápai megbízatásban részesedtek az egresi apátok. így érdekes eset: Dezső Csanádi püspök többször járt Olaszországban. Egy szent ereklyéinek ünnepén történetesen Páviában tartózkodott. A város polgárai lefogták őt: Elvették ingóságait, lovait, pénzét. Őt kényszerítették, hogy fizesse meg egy másik magyar püspök 1219- ban kötött adósságát. A váradi püspök ugyanis megelőzőleg szintén ott időzött, és pénzt vett fel hitelbe. Dezső följelentésére a Szentszék az egresi apátot és perjelt bízta meg, hogy a váradi püspökkel térítessék meg az érte elszenvedett kárt. — György egresi apátnak IV. Jenő pápa 1437. január 18-án engedélyt ad hordozható oltár használatára, továbbá interdiktummal sújtott helyeken és napfelkelte előtt is misézésre.5 — Rogerius váradi kanonok részletesen leírja az egresi monostornak a

5 Lk IT. 133. old. 443. és 446. sz. — Kiegészítő szerkesztői megjegyzések: 1985—88. évek között több megbeszélésem volt napjaink legnagyobb élő monaszterológusával, Hervay Ferenccel. Hálás vagyok több kritikai megjegyzéséért, amelyekkel a szerzetesek-témában Juhász Kálmán anyagát kiegészítette. Viszont mint ciszterci rendtag, éppen a jelen fejezethez fűzött legtöbb kommentárt:

1. Kerülendő a ciszter, vagy cisztercita elnevezés. A legprecízebb ha CISZTERCI-nek írunk egyént, vagy kolostort.

2. Beregi egyezmény háromszor is volt a középkorban. A legjobb kiadást Hervay id. műben találjuk idézve.

3. A sókedvezményt pontosan az említett Pecoraria Jakab S. O. C. járta ki. — Helytelen a Holdvilágnál a „megszerzi” szót használni, az királyi adomány volt. A „fuvarosainak szállást adjanak” pedig naívság.

4. A mai egresi román gör. keleti templom mellett is kváderkövek ülnek végig az út mentén. Más köveket pedig átvittek Rácszentpéterre.

5. Amit Rogerius leírt Egres feldúlásáról, abból nem következik, hogy a tatárok a királyi sírboltot is kiforgatták volna.

Szakirodalomnak pedig a Juhásztól idézetteken kívül indítványozza: Teiner: Monasteria Hungáriáé

I. 26-ot, — Wenczel: Árpádkori okmánytár I. 165-t, Lukcsics: A XV. században egyesített magyar egyházi javadalmak (Relitio, 1908.) Bartal—Busz— Egyed: Egresi apátság története 1911. Henszl- mann Imre: cikke az Archeológiái Közlemények VITT/35—38. o., Arch. Értesítő 1872. 22. o., uo.: 1870, 56. o., végül Györffy György : Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IT. (Bp. 1987.) 108. o. Alsó-Fehér vm. egyházi birtokait.

Ezen közlemények után — Juhásznak legalábbis a cisztercieket illetően, szinte minden mondatában van javítani való. A munka kiadását nem indítványozta, mondván hogy elévült. — Kétségemben Dr. Zombori István múzeumigazgató úrhoz fordultam Szegeden. Őszerinte napjainkban reneszánszát éri nagy történészek munkáinak reprintben való kiadása. Például: Németh Gyula: Attila

42