Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)
Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban
I. Szerzetesek a Délvidéken A latin egyház meggyökereztetése a Délalföldön, azon belül is a Csanád Egyházmegyében a benedekrendiek érdeme. A cluny szellemben újjászervezett bencések mint hittérítők érkeztek ide. Jóllehet voltaképpen nem voltak lelkipásztorok, mégis, mivel a lelkészi teendők nagyobb részének elvégzése megegyezett rendük régi gyakorlatával, mint másutt, itt is mindjárt a letelepedésüktől kezdve lelkipásztorkodtak. A világi hatalom is támogatta őket, csakhamar örvendetes sikert is értek el. Szent Gellért működése századokra jó alapot teremtett. Ereklyéje megszentelte a földet, s rávetette glóriáját a későbbi fejlődésre. Bencések lettek az első püspökök, kanonokok, esperesek, sőt iskolamesterek is. A monostoraik akkor is a művelődés letéteményesei maradtak, amikor XI. század közepétől világi papságot neveltek a pasztoráció közvetlen munkáira. A Maros mentén mindkét oldalon egész sor monostor volt. Érdemük volt a földművelés meghonosítása. így indult be itt is a polgá- riasodás, európai értelemben vett társasélet. Állandó lakhelyhez kötődés — jobban is serkent a munkára. A vagyon és személy biztonság is jobb a békés együttélésben, s így jelentkezhetnek csak új meg új igények: Iparágak, mely után kereskedelem, majd tudomány és művészet. Tájegységünk területén ez annál nagyobb érdem, mert megelőzőleg itt nem voltak sem római gyarmatok, sem pogány fejedelmektől felépített városok. Nyugaton sok helyütt a királyok ilyen eredetű városokat, majorokat, birtokokat engedtek át apátságok felépítésére. Itt új gyarmatosítás volt, és ezt elejétől végig a szerzetesek csinálták. — Természetes, hogy a monostorok alapítása mégse sivatagokban történt, hanem a kitűzött célnak megfelelő helyeken. Olyan oázisokat kellett felismerni, ahonnét kér. vallás és a szellemi kultúra hatásosan, gyorsan terjedhet. Még azon esetben is, ha az alapító királyok vagy főurak elsősorban Isten dicsőségére, bűneik bocsánatára, nemzetségi temetőjük és templomuk gondozására telepítettek szerzeteseket, — a monostoroknak utóbb lett más hasznuk is. Ilyen a köz- gazdasági és kulturális fölemelkedés!1 A monostor irányítása, felügyelete mellett alakultak a falusi plébániák, így hintették a kereszténység magvait. Szent Gellért Velencéből hozta magával Szent György kultuszát. Az első Csanádi székesegyház György-templom volt. Sőt ez maradt a főpártfogó akkor is, amikor a töröktől rommá tett Csanád helyett Falckenstein püspök Temesváron tette le egy új dómnak az alapkövét. A bencések kihaltával ferencesek vették át Szent Gellért ereklyéinek őrzését. Ők megmaradtak a nép egyedüli támaszaiként a török hódoltság közben is, barátok voltak a szó legszorosabb értelmében. A hajléktalanná lett kanonokokat a török elől menekülve, befogadták más, nyugatmagyar káptalanok, a szerzeteseket a királysági részen való kolostorok. A lelkipásztorkodó papság azonban kipusztult minden vagyonából, fedél nélkül maradt, szélnek bocsátva. 1 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Apád-házi királyok alatt. Bp. 1893. 60. 25
