Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Mátyás Sándorné Báthory Katalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory Katalin

selkedésemre semmiféle mentség nem lehet. Szerencsétlenségem akkori összetevői még mindig fennállnak, hatnak, s ha külsőségeiben már részben el is tűntek, újra meg újra sarokba szorítanak, válságokba sodornak, mint ez az egész elmúlt héten pokoli erővel tombolt is felettem, kerülöttem, bennem. De hagyjuk ezt az inkább pletykába illő, Neked értéktelen, bizalmas s fölöttébb s ilyen formájában zavaros közléseket. Az elfogódottságról szóltam, mely most Tő­led távol újra hatalmába kezd keríteni. Barátaim s köztük még Ráczné29 is — olyan áhítattal érdeklődnek, kérdeznek, nyilatkoznak felőled, hogy egyenesen nyegleség, vagy cinizmus számba menne, ha nem venném át hangjukat, mélységes tiszteletüket, irántad érzett csodálatukat. Úgy közelednek felém is érdeklődésükkel, mintha én lennék legalább is keletmagyarországi helytartód. Szinte csalónak érzem magam, hogy nem tudok mindent életedről, munkáidról, terveidről, gondolataidról. Azt sem akarom mondani, hogy úgy látom, ők többet tudnak mindenről, ami Veled, vagy körülötted történik. Most képzeld el, milyen nehéz szerepem van. Milyen méltóság- teljesnek, milyen bölcsnek, milyen boldognak és egyben milyen természetesnek is kell lennem. Október 26-tól 29-ig Budapesten voltam. Gyógyszerész kongresszus volt, amit derekasan végig ültem. 27-én de. az egyetemen voltam annyi szabad időt sza­kítottam magamnak. Professzor barátaim és tanítványaim részben tudományos, részben szépirodalmi munkásságot kértek tőlem számon, az egyik (Tálasi prof.30 kandidátus és dékán) nem kis részben elismerő szavaidra hivatkozva. Tálasi Pista különben vásárhelyi tanár korában is írásra buzdítgatott s komoly formában akart beugratni, hogy felvegyem a kapcsolatokat volt tanáraimmal és a debreceni egye­temmel. Az Eötvös Kollégium baráti körébe is be akart vinni, hogy tanulmányaim könnyebben jelenjenek meg. 29-én, vasárnap, elég koradélután feleségemmel felkerestük lakásod, hogy sze­mélyesen köszönjem meg a Változatok-at, azonban csak Csilla fogadott bennünket, közölve azt, hogy feleségeddel együtt lenn vagytok Sajkódon. így a 22-re szállva kirobogtunk a Ságvári-ligetbe, hogy egy kis őszi sétát tegyünk a ködös, nyirkos, eny­hén felázott erdei utakon. Aranka elkomorodott a borongó ég alatt. Valami miatt kedvét veszítette, pedig mióta ismerem nem kerestem még vele nagyobb megértés­ben, epedőbben az idillt, a boldogságot, a közös, ha fájdalmas emléket is, a budai hegyekben. Persze a Két Bólyai-t látni szerettük volna. A Katona József Színház pénztára előtt tábla hirdette, bár a Két Bolyai nem volt műsoron, hogy a Két Bólyai-ra nem lehet jegyet kapni. Valaki kijött az irodából és megkérdeztem tőle, hogy ha nov. 5-én feljövök, kaphatnék-e — ha valamelyik napon műsoron lesz a darab — két jegyet az előadásra. Azt válaszolta, hogy a Két Bólyai-ra 1961-re már nem tud jegyet adni a pénztár. Azután néhány száz forintot elköltöttem angol—francia köny­29 Szül. Nagy Irma, később a Horváth Mihály Gimnázium tanára. 30 Tálasi István: 1935—40 között a Bethlen Gábor Gimnázium tanára, néprajztudós, egyetemi tanár. 221

Next

/
Oldalképek
Tartalom