Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)
Mátyás Sándorné Báthory Katalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory Katalin
átdolgozás nem sok gyönyörűséget szerzett: jó téma, de lazán megírt — „költészet”- tó'l puffasztott könyv. Kérlek, Arankától is kérj bocsánatot a nevemben a sok huzavonáért; Rácznénak meg köszönd meg levelét. 1954. szept. 3-án Szeretettel ölel: Németh László 10 Kedves Sándor! Attól félek, hogy az én szentesi „átvonulásom” — neurasthéniádban s a házastársi beszélgetésekben fontosabb eseménnyé nőtt, mint megérdemli. — Eléggé sajnálom, hogy annyi ideig készültetek rá; látom már előre kifárasztottalak titeket a várakozással. Ha őszintén tájékoztatsz nagynénéd s közted a helyzetről — mind ezt megtakaríthattad volna, mert arra, hogy amúgyis zsúfolt otthonotokba költözzem, egy percig sem gondoltam — A másik lakás nagyon jó lett volna, kedves, barátságos, de sajnos afféle senki földjévé vált, amely a hypertonia kezelésére nem a legideálisabb.. Az egynapi ottlét mégis jó volt: láttalak mint új házast s tán ez sem baj, ha te is láttál engem, összehasonlíthattad a magad állapotát az én hajléktalan, a betegséget már-már a futóbolondsággal egyesítő helyzetemmel s lemérheted, milyen kicsiségek azok a szúnyoknyi bajok, amelyeket te elefántnak nézel. Nagynénéddel a kálváriát a lakó-áthelyezés megszünteti — az idő majd a modus vivendit is megteremti. Aranka, az anyósod, s aki még a Rákóczi úti házzan lakik — mindenki pasai kényelmedet lesi; az hogy féltenek is. csak büszkévé tehet a 40-en túl egy férfit; három gyönyörű lányka van körülötted; az a néhány perc, amit este velük beszélgettem: életem egyik legszebb szakaszát idézi, amikor az én három nagy lányom volt ennyi idős — Légy kedves hozzájuk, foglalkozz velük, örömmel láttam és hallottam — hogy mint mindenki — nehéz természeted ellenére ők is szeretnek. Bizonyára érzik — hogy a különbség, a szigorúság alján ott van a humánum. Aranka utolsó szavaiból arra következtetek, hogy gyors tovább libbenésem mögött valami okot fogtok keresgetni: kimondott valamit, mi történt stb. De nem, már az első percben tudtam — amikor leültél velem szemben s bajaid kilöttyentek belőled, hogy jobb lesz tovább vonulnom Vásárhelyre — az Elefánt temetőbe. — Én magam is ideg-roncs vagyok, ha fegyelmezem is magam s mosolygok is (épp ebbe a fegyelembe betegedtem bele) s ideg-emberek helyett renoveron környezetre van szükségem. 212
