Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)
Bratinka József–Szigeti Ferenc: Szeged város tanácsának első jegyzőkönyve (1717–1723)
ad HO. volenti nonfieret injuria: Nem eshet jogtalanság azon, aki azt maga is akarja. (Iustinianus: Pandectae) propria oris fassio: önvallomás non de rigore Legis, verum arbitrio: nem a törvény szigora, hanem mérlegelés alapján convincálta: büntette circumstántiák: körülmények Anno 1720. ... decursu: Az 1720. esztendőben, június havának 15. napján, a dicső Csongrád megyében fekvő Szeged szabad királyi városban a főbíró úr elnökletével s a többi szenátor úr jelenlétében gonosztevők ügyeit kivizsgáló törvényszéki ülést tartottak. Ez így folyt le: ad 111. Megtörtént a tisztelt Csőke Jánosnak mint a szabad, királyi város, Szeged tekintélyes tanácsa uradalmi ügyészének mint vádlónak a perfölvétele, amely Pusztai János úr mint alperes ellen indult és folyt bizonyos, alább vádiratilag előterjesztendő és kinyilvánítandó lopási cselekmények ürügyén és alapján. Ezután ugyanezen ügyész mint vádló az alábbiak szerint terjesztette elő a vádat. Ekképpen nevezetesen azt adta elő, hogy eme Pusztai János, nem tudni, mitől indíttatván, s hogy miféle megfontolások vezették rá erre, de lelkében elhatározván, és attól a vágytól vezérelve, hogy másoknak ártson, s a gonosz lélektől is ösztönözve, ingerelve, s így nyereségvágytól csábítva a múlt év közelmúlt napjaiban nem riadt vissza több alkalommal lopás bűncselekményét végrehajtani és kétségtelen tolvajlásokat elkövetni. S hogy az elmúlt évben, mégpedig augusztus havának 13. napja körül Bukovarinum (Valkóvár, Vukovar) felé tartva egy bizonyos nyolclovas kocsin, amelyen egy asszony is utazott, lement a dicső Splenianus ezredhez, és ott abból a nyolc lóból négyet, ahogy neki tetszett, leválasztott, ezeket elkötvén fölfelé igyekezett menni Szeged felé, és amikor négy lóval felment a, Duna mentén, egy Gara nevű birtok területéről bizonyos szerbeknek 10 lovát szintúgy ellopta és amikor a királyi főúton kívül két kocsival, amelyek elé volt fogva ugyanezen 14 ló, társával Halas felé tartott, azon gyanús körülmények alapján, hogy a királyi úton kívül — a szokásos mértéket meghaladóan — 14 ló húzta két kocsival közlekedett, elfogták és elzárták, s amikor a károsult szer- bek hallottak és értesültek arról, hogy azt a tíz lovat, amelyet Garából vittek el titkon, Halason elzárták, eme szerbek ezeket visszavitték, magát Pusztai Jánost azonban ad 112. a halasi börtönben hagyták, ahonnan az — szétzúzva bilincseit — kiszabadult, a társát viszont Jászberénybe vezették, s az bevallotta, hogy a tíz lovat Pusztai Jánossal együtt ő lopta el. Eme bűn- cselekmény kiderül a szerbeknek törvényesen adott és felmutatott bizonyos útiokmányok mellett az 1. és 2. szám alatti két levélből is; de a körülmények alapján világosan említhető egy másik lopás is, amelyet ugyanezen vádlott közreműködésével hajtottak végre, tudniillik hogy a dunántúli vidékről bizonyos kocsikkal a Dunán innen eső területekre érkező nemeseket, Márk Györgyöt és Mihályt ugyanezen Pusztai János megölte, ugyanis eme legyilkoltak lovait özvegy Mattus Krisztina a dicső Nógrád megyében elterülő űewgelyegh nevű birtokon felismerte, az egyiket bizonyos Balczó Györgynél, a többit pedig ugyanott másoknál, s ezért bírósági nyomozást folytatván megkérdezték ezt a Balczót, hogy ugyan hol szerezte azt a lovat, s ő ezt válaszolta, hogy többekkel együtt Pusztai János szegedi lakostól vásárolta. Ez az — úgymond — büntette kiderül a 3. szám alatt előadott okmány- másolatból is. S minthogy ezeket így nyilvánították ki, egyértelműen a fent említett vádlott követte el a lopásokat, amelyeket mind az isteni, mind az emberi törvények ellenére sem félt elkövetni, ezért mások elrettentésére és példájára az 1. rész 15. cikkelye, továbbá a Khitonics 9. fejezete 30. pontjának alapján a paragrafust ezekből és másokból szó szerint óhajtja alkalmaztatni. Nemkülönben a Büntetőeljárás 84. cikkelye értelmében is fel kell akasztani, mégpedig úgy, hogy a Büntetőeljárás 37. és 136
