Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
III. Kollektív emlékezés
szólt, hogy nem akarok-e csicskás lenni. így lettem vitéz Csatay Lajos vezérezredes csicskása. Valamivel jobb sorom lett. A tisztek ételmaradékát megehettük, ezenkívül rendesebb körben mozogtam, sokat tanultam a tisztektől. A magyar tisztek őrei orosz tisztek voltak. Együtt sakkoztak. Már teljesen kitavaszodott. A helyzet változatlan volt, csupán annyi történt, hogy fertőtlenítettek minket. A ruhánkat beraktuk egy helyiségbe, abba befűtöttek. Egy másik helyiségben meg megmosakodtunk. De a tetveket nem tudták kiirtani, mert tökéletes fertőtlenítés nem történt. Kötelező volt a borotválkozás is. Itt kezdődött meg az első „komoly” orvosi vizsga. Egy orosz orvosnő vizsgálta meg a társaságot. Le kellett meztelenre vetkőzni, megálltunk előtte, ő pedig egy pálcával megnézte a nemi szervünket, majd belecsípett a fenekünkbe, és sodort egyet a bőrön. Akinek sodrás után keservesen simult ki a bőre, annak a karjába tintaceruzával két vonalat húzott. A vonalazásról fogalmunk sem volt, hogy mit jelent. Elindultak a transzportok. A tisztektől tudtam meg, hogy Focsaniba visznek minket. Reméltük, hogy majd onnan szabadulunk haza. Semmi előzetes jel nélkül egy kora reggel rengeteg őr kíséretében lehajtottak bennünket az állomásra.” (Olasz Sándor) „Útnak indítottak bennünket Pozsonyba szintén erőltetett menetidővel. Aki menet közben „kidőlt”, azt a menet végén jövő fogatokra rakták fel. Közben az egyik falu határában a mezőn dolgozó két parasztembert is kényszerítették, hogy álljon be a menetbe. (Gondoltuk, hogy nem stimmelt a létszám!) A Dunán pontonhídon keltünk át Pozsonynál. Pozsonyban az ún. Ferenc József huszárlaktanya volt a nagy gyűjtőlágere a hadifoglyoknak. Itt 45—50 ezer ember volt. Az Ausztriából hazainduló magyar alakulatok egy részét itt az oroszok elfogták és beterelték a laktanyába.26 Nemcsak a laktanya pavilonjában, hanem a hatalmas lovarda fűrészporos „padlóján” is hadifoglyok aludtak. Itt történt meg a foglyok „féregtelenítése” un. fertőtlenítő kemencékben. Április közepétől ún. orvosi vizsgák voltak, amikor teljesen meztelenre vetkőzve felcsernők „szemrevételezték” az embereket, akik túl soványok voltak vagy pl. sérvük volt, azokat a II. osztályba sorolták. A többieket készítették elő az Oroszországba való kiszállításra. Ez annyiból állt, hogy a rendkívül sovány koszton egy parányit javítottak és a rongyos katonaruhadarabokat kicserélték jobbra. Ezekről a „hivatalos” (tolmács) beállítás az volt, hogy a foglyok hazamennek, csak ilyen gyenge kondícióban és rongyos ruhában az oroszokra szégyen volna hazaengedni. Akit a szlovák tolmácsok mégis elkaptak a „hazamenetel” rémhírterjesztésén, azt fogdába vágták. Engem a sérvem miatt II. osztályba soroltak. Ennek a kiszuperált csoportnak lehetősége volt lágermunkára jelentkezni. így lettem én fogatos, kaptam két kis póni lovat. Feladatom volt az, hogy a lágertól nem messze lévő olajütőtől üres olajoshordókat kellett hordani a lágerbe vezető iparvágány mellé, ahol az olajoshordók egyik végét a lakatosok kivágták és utána berakták a vagonokba víztárolás céljából. De előfordult az is, hogy a Pozsonytól nem messze lévő Kárpátok előhegyeinek az erdejébe mentünk tűzifáért, amelyet a lágerben lévő fertőtlenítő kemencék fűtésére 26 Tény, hogy a nemhareoló alakulatokat, vagy egyedeket is fogolytáborba terelték. Gergely Ferenc—Kiss György: Horthy leventéi (Bp. 1976) c. könyvében igen elítélően nyilatkozik a leventék „visszatartásiról”. Ugyanis amikor rájöttek a nyugati hatalmak, hogy itt mi történik, igyekeztek visszafogni a hadifoglyok hazaáramlását. Valóban helyesen, mert akik 1945 ősze után jöttek haza, azokat már nem hurcolták el. Említett szerzők nagyon elítélik ezt a „hazug propagandát”, minek következtében tízezerszámra szivárogtak át a leventék Olaszországba, Franciaországba. Beleborzong az ember: még 1976-ban is azt látja bűnnek a „magyar” kiadvány, hogy kivonták a leventéket a „Szovjetunió újjáépítéséből”!? 76