Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
III. Kollektív emlékezés
reggel a század többsége elindult Kapospula, Ág, Köblény, Kárász érintésével Szászvárra. Itt magánházakban aludtunk, mi egy idős néninél szálltunk meg. Ő ellátott reggel bennünket kenyérrel és szalonnával. Másnap, Majos, Bonyhád, Mö- csény érintésével eljutottunk Bátaszékre. Egy iskolánál töltöttük az éjszakát. December 5-én, kedden amikor elhagytuk Bátaszéket meglepetésben volt részünk, ugyanis az előző napokban itt nagy harcok voltak. Az úton mindenütt halott katonák feküdtek temetetlenül, lovak is hasonlóan, vagy sebesülten feküdtek a földeken. Mindenütt szétszórtan voltak elhagyott fegyverek, lőszerek és az út melletti lövészárokban mindenféle katonai felszerelések. Lassan elértük a Duna árterét és kiderült, hogy az ártéri hidak is mind fel vannak robbantva, ugyanúgy, mint a fő híd. Már az első ártéri roncshídnál feltartottak bennünket és befogtak a hídépítésnél. Ez a munka abból állt, hogy a két sínpár közé lefektetett pallón marékkai hordtuk egymás után haladva a kavicsot a Dunába. Ennek azonban semmi haszna nem volt, mert a teljesen kiáradt folyó sodra azonnal elvitte tovább a kavicsot. Éjszaka a bakterház padlásán aludtunk volna, de a hideg szinte elviselhetetlen volt, már csak azért is, mert a padlás ki volt betonozva. Másnap, szerdán tovább folytattuk az előző napi „munkát”. Este 6 óra körül azokat, akinek nem volt élelmük, elengedték. Édesapámmal én is ezek közé kerültem. Zuhogó eső közepette sötétben tornáztuk át magunkat még két roncshídon és értük el a Duna folyó főágát. Csónakok hordták át az embereket a bajai oldalra. Sokan gyűltünk össze késő este, mikor három csónak megérkezett. Nagy volt a helyezkedés a csónakok kikötésénél, mivel közölték, hogy ez lesz az aznapi utolsó szállítás. Én az érkező csónak végétől oldalra estem kb. 1 m-re. Amikor engedélyt adtak a beszállásra, szinte mindneki egyszerre akart beugrani, így én is. Nekem az ugrás nem sikerült, mert az emberek meglöktek és én beleestem a Dunába, derékig érő vízbe. A csónakot evezővel hajtó orosz katona látva az eseményeket, nagyon mérges lett és mindenkit kizavart a csónakból. Engem maga mellé ültetett és csak azután engedte a csónakba a többieket. Amikor mindenki lefizette a 10 pengő viteldíjat a csónaktulajdonos halásznak, megindultunk a túlsópart felé. Nagyon kellett sietni, mert jött egy uszály és félő volt, hogy a túlterhelt csónakot a hullámok elsüllyesztik. Elmentünk ugyan az uszály előtt, de a partközeiben a hullámok elsüllyesztették a csónakot, így most már mindenki derékig megfürdött a jéghideg vízben. A csónaktól a partra kerülés után mindenki a parton lévő tűzrakásokhoz ment szárítani a ruháját, bár az eső szinte szakadt. Éjfél körül a tüzeknél melegedőket összegyűjtötték azzal, hogy elmegyünk a parancsnokságra, kap mindenki igazolványt és mehetünk haza. Ekkor már nagyon felvegyült a társaság, teljesen ismeretlenek is kerültek közénk. A parancsnokság nem volt messze, egy szűk kis utcában működött Baján. A parancsnokság kapujában őrök álltak, akik dokumentumokat kértek tőlünk. Többszöri felhívás után valaki katonai igazolványt adott elő „doku- ment”-ként. Ezt bevitték a parancsnokságra, majd rövid idő elteltével két géppiszto- lyos katona kíséretében vezettek bennünket át a városon keresztül. Zuhogó esőben hagytuk el a várost. Koromsötét volt az országúton. Kb. öt percnyi menetelés után a csoport hirtelen megállt. Megállapítottuk, hogy az orosz katonák otthagyták a csoportot, valószínű az erős esőzés miatt. Gyorsan rövid tanakodás után elindultunk arra, amerről vonat fütyülést és zakatolást hallottunk. Később tudtam meg, hogy Baján volt egy nagy fogolytábor, valószínű oda akartak vinni bennünket. Az esőnek köszönhettük, hogy nem kerültünk fogságba. Az állomást nem sok idő múltával megtaláltuk. Érdeklődtünk arról, hogy Szegedre megy-e vonat rövidesen. Szerencsénk ismételten volt, mert kb. hajnali 2 óra körül indult egy tehervonat Szabadka érintésével Szegedre. Az emberek minden pénzüket a mozdony- vezetőnek adták. December 8-án délre ért a vonat a szegedi állomásra. Innen — 51
