Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)

III. Kollektív emlékezés

voltak s ezért nem akart beengedni. Az öreggel később jóba lettünk. Jártunk ki neki a szőlőbe dolgozni, azért is adott egy kis levest. Március utolja felé lehetett, mikor elmentünk Lébényből. Sokat áztunk-fáztunk, de az oroszok is nagyon közeledtek.” (Lakatos Tóth István) „Komáromban a Monostori várerődbe kerültünk. Ott voltunk egészen év vé­géig, akkor megint odajöttek a szovjet csapatok, tovább kellett menni. Gyalog men­tünk tovább, Abdán háltunk egy éjjel. Hajnal fele hatalmas lövöldözésre ébredtünk fel, el nem tudtuk találni, hogv mi a helyzet, azután kiderült, hogy a németek az új­évet köszöntötték. Akkor Abdáról mentünk tovább Mosonmagyaróváron keresztül Mosonszolnokra.” (Csűri György) „Komáromból kiindulva Szabó Lajost vettem magam mellé segítségnek. Az első nap Győrig jutottunk. Itt az állomáson a katonai zászlóaljparancsnoknál jelent­keztem és eligazítást kértem. Utasított, hogy keressem meg a segédtisztjét és az majd gondoskodni fog rólunk. Megtaláltam. Bemutatkoztam: „Bakó főoktató!” A vá­lasz: „Bakó zászlós!” Csak névrokonságról volt szó, ő a Felvidékről származott. Enni adott a századomnak. Reggel korán indultunk mégis késő este értünk Horvát- kimle határába, ahol egy szalmakazalba bújtunk és ott aludtunk. Reggel megnéztük a Rábl majort és azt megfelelőnek találtuk. Oda szállásoltam el a századot.14 Kb. 2 hónapi Rábl majori tartózkodás után parancsot kaptam, hogy a századot vigyem Mosonmagyaróváron keresztül Hegyeshalomra és ott a községben helyezkedjünk el. Ez bizony félelmetes volt, mert a falu alig 300 méterre volt az állomástól, amit az angolok naponta többször is bombáztak. Szerencsére jól céloztak. A falu egyetlen találatot kapott és pedig egy bomba az óriási állomási W. C.-be csapott és annak a tartalmát szórta a falura, még a patika ablakán is tehénlepény nagyságú találat volt. Hát ez nem volt életveszélyes, csak szagos. A németektől modern konyhát kaptunk és az állomáson főztünk és osztották is ki. Éhes szovjet katonák is oda somfordáltak A szakács rám nézett és én intettem, hogy adjon! Sajnos a németek észrevették. A szakácsok rám hivatkoztak, hogy én engedtem meg, erre a németek keresni kezd­tek, de szerencsére nem találtak meg. Folyt a helyreállítási munka, de minden ered­mény nélkül, mert naponta többször is bombázták az állomást. Az értékek kiszállí­tása folyt. Volt úgy, hogy 3—4 szövetbálákkal teli vagon égett. Darabolták és lopták még a csendőrök is. A német ajkú lakosság elmenekült, volt helyük a le­ventéknek. Ottmaradt élelmiszerekből bőségesen elláthatták magukat, még disznót is vágtak, engem is kínáltak szalonnával. Más helyen fánkot sütöttek, annyit, hogy jóllakás után egy nagy mosdótál teli volt, már senki sem ette csak nézték. A leventék kb. 1/4-e megszökött és indult hazafelé, sajnos ahogy utólag megállapítottam, Győr körül mind elfogták őket és fogolytáborba kerültek. __ Nékünk jött a parancs, összeállni és irány Bécs. Külön utasítás: „Elől megy Bakó”. Én ugyanis hangoztattam, hogy az országot nem hagyjuk el. Volt besúgó, úgy látszik. A határon megálltam, azonban rámkiabáltak, hogy jön az SS és halomra lő bennün­ket, tehát mentem. Nickelsdorf után egy dűlőúton bementünk egy sima térségbe, ahol egy felrobbantott gyár épületmaradványai voltak. Majd parancs jött a tovább­14 A Rábl majorban ideiglenes katlanokat építettek. Orbán Sándor levente rajza fennmaradt róluk. 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom