Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
V. Dokumentumok
2 Nehéz gh-ság égy ilyen századnál, erős fiatal nép, igen sokat zabái. Csak az élelmező nem látja a baját s lámpának használja meglévő olaját. A tisztösökkel itt általában baj van. Hol egyik, hol másik van nyakig zavarban. Hanzsét őrvezető azértmenne haza, elhagyott puskáját, hogy felkutathassa. Zsíros bácsi áttért a mellék vágányra: Meszlényi Sándornak lőtt a patrónusa. Csapott a kenőcsért olyan kiabálást mintha azt sajnálná, nem kapott egy falást. De nemcsak tisztösök kiabálnak nagyon. Cserényinek szintén magas hangja vagyon. Ezt nem is csodálom, főtiszt úr biztatja, Javaslatára lőtt kocsisok kocsisa. De amint él s virul kocsisok sárkánya, épp olyan valóság szakácsok szakácsa. Trónol a tűz mellett, frakk feszül a hátán, egész heti étrend fénylik a frakk szárnyán. Birbauer bácsi ápolja az erényt. Mégis a sok rossz pék majd szét verte szegényt. Az volt szerencséje, hogy lenn volt a feje, s félúton eltört a sütőlapát nyele. A fogdánk most üres. Várja új lakóját. Hátha az nem töri széjjel az ajtóját, mint Nagy Imre tette, s tette jutalmául, éretlen gyümölcsként lógott le a fáról. Vannak ám közöttünk jóravaló lelkek, kik egész télen át semmit sem pihentek. Mostan is kijárnak, s az úton ami ép, irtózatos dühvei csákánnyal verik szét. 3 A század létszáma oly igön tetemös, hogy 30 fő nekünk csupa fölöslegös. Ezök kivonultak a Hanság majorba, s ökrökkel bajlódnak az uradalomba. 244
