Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)

V. Dokumentumok

Mai munkánk ismét hurcolkodással kezdődött. Átvonultunk egy Duna-parti barakkba. 120-unkat két szobában helyeztek el. Nagy nehezen csináltunk helyet, mivel itt a szalma csak fogalom. Mi egy barakkban vagyunk, Zelenka, Bánfi, Nagy, Szilágyi meg én. Egész délután a Dunaparton bolyongtunk Lajossal, fát szedegettünk. Este kihirdették, hogy holnap mi is kivonulunk munkára. Délre pörköltet kaptunk, két darabka húst, egy kanál krumplilét. Vacsora 5 dkg gyümölcsíz.

Komárom, 1944. dec. 18. hétfő.

Korán, 5 órakor volt ébresztőnk. Zupa elfogyasztása után kivonultunk a két km-re lévő munkahelyre. Itt egy rendező pályát készít a vásárhelyi fiatalság. A mi csoportunk földet lapátolt. Már mindenki az útra tekintget, várja az ebédet. Végre egy órára megérkezett. Utána valahogyan ment a munka, míg végre 4 órakor bevonultunk a szállásra. Este végre kenyeret is osztottak szét közöttünk, fél kg két napra. Igen nehéz este korgó gyomorral lefeküdni.

Komárom, 1944. dec. 19. kedd.

Mára már fagyott is. Mosdásunkat a Duna hűs vizében végeztük, munkánk: talpfákat hordtunk a hátunkon egy kilométerre. Ma ebédünk egy kicsit velősebb volt. Találkoztam Balogh Sanyival, őket már viszik átképzésre Németországba. Holnap fertőtlenítőbe megyünk. Végre megszabadulunk ettől a veszedelmes féregtől. Nagy megelégedésnek örvend ez a parancs.

Komárom 1944. dec. 20. szerda.

Nagy örömmel indultunk a fertőtlenítőbe. Hál Istennek minden tetű elpusztult. Nagypokrócom egy kicsit megégett. Nagyon jó meleg fürdőt vettünk és utána tiszta fehérneműt kaptunk. A szállásunkat felsúroltuk és új szalmát hordtunk be. Ezután következett az általános mosás, mindenki mosott és varrt. Éjszaka állandóan tüzeltünk, hogy a ruhák minél előbb megszáradjanak.

Komárom 1944. dec. 21. csütörtök.

Ma 5 órakor volt ismét ébresztő. Dunában való mosakodás után, mely már egész szélén befagyott, •— munkára mentünk. Talpfahordással szórakoztunk megint. A kijelölt munkát már három órára elvégeztük, ezért ma hamarabb szállásunkra mehettünk. Ma Hajdú három heti munkánk után kifizetett és ma kaptuk első zsol- dunkat is, 19,50 tíz napra, ez igen kevés, mert egy kiló kenyeret tíz pengőért adnak.

Komárom 1944. dec. 22. péntek.

Ilyen hideg még nem volt. Azért, hogy egyeseknek ruhája cafatokban. így azért, hogy kesztyűje senkinek nincsen, mégis ki kellett munkára menni. A munka teljesítményéért századunkat elismeréssel jutalmazták a műszaki tisztek, de mit ér ez, ha fázunk és éhesek vagyunk. A Bécsi úton megint voltak menekültek. Este ellenséges gépek bombákat dobtak a barakkunk közelébe. Tüzérség gránátszilánkjai úgy hulltak, mint a jégeső.

Komárom 1944. december 23. szombat.

Most már állandóan hideg van. Ma ismét kubikoltunk. Az úton minden autó, mindenki karácsonyfaágat visz, mindannyian nagyon lehangoltak vagyunk. Este kihirdették, hogy holnap is munkára kell menni. Jó volna most hazalátni, vajon mi lehet odahaza? Hogy készülnek az ünnepre.

Komárom 1944. dec. 17. vasárnap.

216