Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)

V. Dokumentumok

Ma korán munkába kellett állnunk, Lajossal ma tehenészek voltunk és ökörbéresek. Sajnos nagyon levizsgáztunk. Egy szekeret összetörtünk, van már helyette. Késő estig dolgoztunk. Este sokáig kártyáztunk. Megint jó meleg van a barakkban.

Pere 1944. dec. 6. szerda.

Reggel hideg ködben bunkerásásba fogtunk. Egy helyben készítünk óvóhelyet arra az esetre, ha ideér a front, a major népének legyen hely, ahol védelmet talál. Pár napja nagyon meg vagyok fázva. Este Jánossal, Lajossal szökést terveztünk.

Pere puszta 1944. dec. 7. csütörtök.

Egész nap hűvös ködben ástuk a bunkert lejjebb-lejjebb. Már nagyon köves a talaj. Csákánnyal tudunk utat törni az ásóknak. Már mindig közelebbről hallik a morajlás. Az éjszaka megint elég jó meleg van a barakkunkban. A melegtől aludni nem lehetett. Mi lehet odahaza? Mindig erre gondolok.

Pere 1944. dec. 9. péntek.

Ma ünnep lévén nem mentünk ki munkára. Ruháimat mostam ki, felkészültem minden lehetőségre. Egész éjszaka ruháimat szárítottam. Ma ismét sokat gondoltam haza.

Pere 1944. dec. 9. szombat.

Reggel korán disznóölésnél segítkeztünk. Sajnos nadrágomat elszakítottam. Az egy újabb nehéz munka számomra. Ezután két csomaggal Zircre mentünk. Ekkor a parancsnokságon megtudtuk, hogy holnap tovább indulunk Komáromba. Délután parancshirdetésen ezt is megerősítette Hajdú. Este összecsomagoltunk. Mind- annyiónknak nagyon jó kedve volt, dalolgattunk.

Bakonyszentkirály 1944. dec. 10. vasárnap.

Ma elfogyasztottuk utolsó perei meleg ételünket. Ez bőséges mákos tészta volt. Utolsó beszédemet levágtam a szakácsoknak és búcsú után elindultunk Hajdú Imre, Zsíros Pista bá’ vezetésével Olaszfalván át Zircre. Apátság épülete elől 1 órakor hóesés közben Kardospusztán, Cseszneken át Bakonyszentkirályra. Az utat a Bako- nyon keresztül tettük meg, hófúvás közepette. Valóságos ítéletidő. Minden ellenünk zúdult, ebben a kegyetlen világban. Mikorra a faluba értünk, teljesen el voltunk ázva. Vacsorát magyar tisztek adtak. Ők is itt vannak szálláson, szegediek. (Bánfi, Pitzer) Ezután az istállóban nyugovóra tértünk.

Réde 1944. dec. 11. hétfő.

Reggelre nagyon hideg lett. A sár már megfagyott, így az autók nem fognak becsapkodni bennünket. Itt találtuk meg Szentkirályon Nagy Lacit. Ő Zircen másfelé ment el. Nem hagyjuk őt sem el. Délelőtt indultunk útnak Rédére. Az utat most is a Bakony szebbnél szebb táján tettük meg. Korán beértünk a faluba. Jánossal egy kis szobára bukkantunk, azt rendeztük be otthoniasan. A sparhetben ég a tűz, sül a hurka, fő a krumpli. Estére már pörköltet is kaptunk. Úgyhogy ilyen vacsoránk még nem is volt. Tegnap találkoztam Májer nagybátyjával, Sándorral, Győrbe mennek. Az éjszaka olyan jót aludtunk, hogy még otthon se aludtam talán ilyen mélyen.

Pere 1944. dec. 5. kedd.

214