Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
V. Dokumentumok
6 órakor volt ébresztőnk, utána munkára vonultunk ki. Burgonyát földeltünk. Igaz, soha se láttuk még, de hatalmas szaktudással bemutattuk, hogy nem vagyunk hozzá analfabéták. Ebédünk bőséges volt. Délutánra nagyon hűvös idő lett. A mai munkateljesítményünk megfelelő. Este a melegen sokág elibeszélgettünk, mi lehet otthon? Ez napi témánk. Ezen van minden gondolatunk. Képzeletben mindig otthon járunk. Weim puszta 1944. nov. 21. kedd. Hideg eső esett, úgyhogy munkára nem tudtunk kimenni. Mindannyian a kályha körül tolongtunk, krumplit és kenyeret sütöttünk a Pista bácsitól vett zsíron. Délután varrtunk, beszélgettünk, estefelé újhúsoláshoz fogtunk. János komám jól ki lett készítve a „V/l. hatásos tüzelés alatt”. Egész éjszaka nem tudtam aludni, mindig haza gondoltam. Weim puszta 1944. nov. 22. szerda. Reggelre az eső elállt, nagyon szép idő lett. Délelőtt lemaradtam, fát vágtam. Csak ebéd után mentem ki dolgozni. Répát raktunk szekerekre, amit a szeszgyár közelében földeltünk el. Most már kezd a kosztunk javulni. Nincs már kivétel levente és rendes munkás közt. Este kenyeret pirítottunk, beszélgettünk. Persze csakis az otthoni lehetett a központja beszélgetésünknek. Weim puszta 1944. nov. 23. csütörtök. Ma igen csúnya időre virradtunk. Hideg szél fúj, eső szitál. Később az eső helyett hó kezdett el szitálni. Ebben az ítéletidőben is dolgozni kellett. Raktuk a kocsira a répát. Estére teljesen el voltunk ázva. Egész késő estig szárítottuk elázott ruhánkat. Holnap reggel felmondunk a sváb intézőnek és a szomszéd majorba megyünk dolgozni. Ott van több vásárhelyi fiú is. Felső-Pere 1944. nov. 24. péntek. Reggeli után a ködbe burkolt erdőkön keresztül elindultunk az új állomáshelyünkre, Pere pusztára. Ez jóval nagyobb major, egész falu kinézete van. Itt egy kis szobában kaptunk szállást 22-en. Az én ágynak nevezett derékaljam a kályha mellett van. Ebben a sarokban van a második „koalíciónk”, Széli Sándor, a „Dugó” Pálinkás Sándor, az „Itya” Lukács Gabi, a „Kukac”, Szilágyi a „Prücsök” és Bánfi J. a „Zacskó”, rá meg én. Ez a sarok veszi kezelésbe a kályhát. Első napi eredménye: egy éjszakán át nem aludtunk a melegtől. Ahogy a szakkörökben kifejeztük: „Ez még fokozódni fog!” Pere puszta 1944. nov. 25. szombat. Reggeli után fát vágtunk éjjelre, nehogy valaki is fázzon. Itt is napi 80 dkg kenyeret kapunk. Délután legnagyobb szomorúságunkra ki kellett menni répát szedni a Csengő hegy aljába. A talaj nagyon kavicsos. Este a fiúk kártyáztak, mi meg napi hajtóvadászatunkat rendeztük meg. Az éjjel valamivel jobban tudtunk aludni. Pere puszta 1944. nov. 26. vasárnap. Ma a fiúk bementek Zircre a gőzfürdőbe. Én a szobában melegítettem vizet és egy sütőteknőben fürdöttem meg. Persze a gőzfürdő nem volt szabad, mert katonákat fertőtlenítettek. így csak egy jó túraút volt a fürdés helyett. Ebédünk megfelelő volt és elég is. Délután Lajossal fát vágtunk, nehogy valaki megfázzon az éjszaka. Este Lajossal közösen kártyáztunk, egy bankra. Majd a bemelegített szobában nyugovóra tértünk. Weim puszta 1944. nov. 20. hétfő. 212
