Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
V. Dokumentumok
Fáradtak, éhesek vagyunk. Már csak mint a gép, úgy rójuk a nehéz kilométereket. Az út melletti szőló'k csillapítják éhségünket. Sajnos a Kistelekről velünk jött hadnagy ordítva zavarja ki a fiúkat. A nap már magasan jár az égen, mikor beérünk az első faluba. Prónayfalva 20 km. Itt a lakosság nagy mennyiségű élelmet adott, de a 950 fiúnak jóformán semmi sem jutott belőle. Innen tovább indulunk egy félóra múlva. Nagy pusztaságon megyünk keresztül, itt vezet utunk a bizonytalanság felé. Soltvadkert 16 km. Ide késő este értünk be. Elszállásoltak, majd ismét riadó: tovább menni. Hatalmas zűrzavarban indulunk tovább. Itt csak egyirányú közlekedés van, mindenki nyugatnak igyekszik. Kiskőrös 10 km. Este van már, élelmet nem lehet sehol szerezni. Hála Istennek nekünk még van egy kevés Lacival, csak vinni nehéz. Itt kaptuk az első felvilágosítást a vad hajszában, hogy hova megyünk. Dunaföld- várnál lévő hídra igyekezni! — ez volt a hadnagy parancsa, mikor újra indult a fáradt sereg. Csoportokba verődve indultunk tovább, fáradtan... Utunk hatalmas pusztaságon vezet keresztül. Hajnali négy óra, mikor a hídon átvergődünk ázva, fázva, éhesen. A városban szállást kapni nem lehet, mi is az utcán falhoz dőlve vártuk a reggelt. Solt. Akasztó. Dunaföldvár. 1944. okt. 10. kedd. 38 km Reggel mindenki a századját kereste. János, Laci, ők is eltűntek. Egész nap nem láttam őket sehol. Egyetlen ismerős sincs, mind széjjelmentek, — más századokba. Este ismét együtt volt a zászlóalj. Szállásoltak egy darabig, mikor megunták, akkor kicsapták a fiúkat a vásártérre. Itt kaptak szállást a vizes földön. Mi tízen egy kocsmahelyiségben húzódtunk meg. Hercegfalva. 1944. okt. 11. szerda Reggel a földvári piactéren gyülekeztünk mint valami rablóbanda... Végre egy konyhán meleg levest kaptunk. Innen indultunk el Baracson át Hercegfalvára. Baracs 6 km. Hercegfalva 12 km. Ide este későn érkeztünk meg. Sajnos megint esik az eső. Ez tiszta magyar falu. Mi szállást egy jószívű gazdánál kaptunk. Mivel másutt nem volt hely, egy pajtában húztuk meg magunkat. Gazdánk látva szomorú helyzetünket, meleg ételt adott, — jóltartott bennünket. Ezután itt szállásolt magyar páncélosokkal beszélgettünk. Szállásadónk neve: Simon Antal, Vörösmarty u. 164. Itt van Nagy Laci, Boros Domokos, Kiss Sándor, ezen a szálláson. Hercegfalva. 1944. okt. 12. Reggel a faluban néztünk széjjel. Sok páncélos van itt, magyar fiúk kezelik őket. Ebédre a házigazdánk hívott meg bennünket. Délután mindenki beteg volt négyünk közül a fánktól. Estére vacsorát főztek a konyhán. Majd 150 fiút, kik földmunkások, elvitték munkára. Holnap mi is tovább indulunk erről az áldott jó helyről. Seregélyes, 1944. okt. 13. péntek. Házigazdánktól elbúcsúztunk, majd 9 órakor a községháza elől elindultunk Sárosdon át Seregélyesre. Sárosd, Seregélyes 26 km. Az úton kétszer volt riadó, mind a kétszer rengeteg gép vonult el. Késő este volt, mikor Seregélyesre érkeztünk. Este Székesfehérvárt bombázták meg. A faluban szinte nappal volt. Fehérvár 16 km ide. Szállásunk Pajor István, Új u. 408. sz. alatt van. Itt van Nagy Laci. Ővele vagyok ezen a szálláson. Kiskunmajsa 19 km. 1944. okt. 9. hétfő 205
