Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
IV. Egyéni emlékezések
fővel azonnal menjünk a kocsira, a városba megyünk bizalmi munkára. Ebben a pillanatban kapcsoltam és szóltam Török Pistának, azonnal szedd össze a vásárhelyi fiúkat és megyünk a városba. Dehát rajta vagyunk a listán — válaszolta. Ne törődj most semmivel, azonnal mennünk kell. Össze is jött 10 vásárhelyi fiú, akikkel kimentünk a városba és egy magasabb rangú katonatiszt házépítésén dolgoztunk este 6 óráig. Mikor este bementünk a lágerbe, nagy aggodalmak között tudakoltam meg a brjanszki csoport sorsát. Kiment mind a 70 fő, a hiányzókat németekkel pótolták. Sajnos 2 vásárhelyi fiú, akik reggel a nagy sietségben nem kerültek elő, szintén kiment. Ez a két fiú az, akik a hadifogságban meghaltak. 1947 júniusában elterjedt a hír, hogy a magyarok hazamennek. A hír igaznak bizonyult annyiban, hogy összeállítottak egy kb. 250 fős csoportot és felkészítették őket a hazamenetelre. Ez június közepén meg is történt és a csoport a kurszki állomáson előkészített szerelvénnyel elindult hazafelé. Ebben a csoportban volt a vásárhelyi fiatalok nagyobb része is. Mi még kint maradtunk és majd szeptemberben készítettek fel bennünket a hazamenetelre. Szeptember 10—12-én a kurszki lágerből minden magyar elindult haza és ott már csak németek maradtak. Kijevben többeknek le kellett szállni, így Rácz István leventeparancsnoknak is, akik az ottani lágerben maradtak. Rácz István 1949 júliusában jött haza. Kolomeában a tiszteknek kellett leszállni és csak egy év múlva jöttek haza. Mi Máramarosszigeten szálltunk ki a szerelvényből, ahol kb. egy heti tartózkodás után szálltunk fel a Debrecenbe menő vonatszerelvényre. Debrecenben 20 Ft ellátmányt és igazolást kaptunk, ahonnan Békéscsabán keresztül érkeztünk Hódmezővásárhelyre 1947. október 1-én. Debrecenben, úton a vonaton, Békéscsabán, ahol egy éjszakát töltöttünk, a legnagyobb szeretettel és segítséggel vettek bennünket körül, bizonyságául annak, hogy a magyar nép nem felejtette el fiait. Mindezeket legmagasztosabban fejezte ki a vásárhelyi nagyállomáson „Mucsi bácsi” vasúti hordár, aki így köszöntött bennünket: „Isten hozott benneteket fiaim!” További szavait a sírás elfojtotta. Tudomásom szerint még a következő csoportok voltak: Szúrni csoport kb. 60 fő vásárhelyi fiatal Zaporozsjei csoport kb. 100 fő vásárhelyi fiatal Uráli csoport, létszámot nem ismerem Leningrádi csoport, létszámot nem ismerem Természetesen további csoportok is lehettek, amelyeket nem ismerek. 175
