Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)

IV. Egyéni emlékezések

Szovjetunióba, különféle hadifogolytáborba, ha közben el nem pusztultak. Én a betegszázadban voltam, s amikor 1945 augusztusában feloszlatták a hadifogolytábort, elengedtek bennünket. Közben is engedtek el sok olyan fiatalt, akik kb. 15-16 évesek voltak. Ez látszott is rajtuk, nem csak a bemondást fogadták el. Egyébként a kihallgatások alkalmával mindenkiről feljegyzések készültek, ezeket a későbbi kihallgatások alkalmával összevetették, ezért nemigen lehetett mondvacsinált kibúvókat keresni, hogy „én nem voltam katona, én még csak 15-17 éves vagyok” stb.

A fehérvári állomásról indult vonat tetején érkeztem a fővárosba, onnan aztán ugyancsak vonat tetején Szegedre. Szegedről gyalog mentünk az algyői berobbantott hídhoz, ahol deszkapalló átjáró volt, ezen lehetett ellenőrzés után átkelni. Minket éjfél körül átengedtek.

Az Alföldi Újságban találtam meg a hírt, hogy Rácz Lajos 1945. augusztus 30-án hazaérkezett, mert az újság mindennap közölte, kiket keresnek, kik érkeztek haza. Gilicze Miskától valahogy ekkor már elszakadtunk, ő két nappal előbb hazaért.

144