Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
IV. Egyéni emlékezések
IV. EGYÉNI VISSZAEMLÉKEZÉSEK 1 Labádi Ernő Levente voltam Tizenhat éves voltam, mikor kaptam egy hivatalos idézést, hogy x napon jelenjek meg a közeli tanyai iskolánál leventefoglalkozáson. Nem tudtam elképzelni, hogy mit jelent az a leventefoglalkozás. Ezért nehezen vártam azt a bizonyos napot, mikor meg kellett jelenni az iskolánál. Végre eljött az idő. Elmentem az iskolához, ahová sorban jöttek a környékbeli fiatalok is, kiknek egy részével mindeddig nem is nagyon ismertük egymást. A tanító kedves közvetlenséggel fogadott bennünket. Ismertette, hogy miért kell ezentúl hetenként egyszer foglalkozásra járni. Elmondta, hogy hazafias, egészséges életmódra és általános műveltségre tanítanak minket. Ezután korcsoportonként szétválogatott bennünket, majd korcsoporton belül rajokra és szakaszokra osztott minket. Ezután gyakoroltuk néhányszor a sorakozást, majd egyszerűbb tornagyakorlatokat végeztünk. Aránylag kellemesen telt el az első foglalkozási nap. Nekünk, tanyai gyerekeknek még jól is jött ez a leventefoglalkozás. Addig nem igen volt lehetőség az egymással való találkozásra és így nem sok szórakozási lehetőségünk volt. Nekem is megtetszett az a foglalkozás, úgyhogy mindig vártam a napot, mikor menni kellett. Ahogyan teltek az évek, mindig kaptunk újabb és újabb kiképzési és sportfelszerelési tárgyakat és így már változatosabb lett a foglalkozás. így telt el mintegy két év. Majd 18 éves koromban bevonultam katonai szolgálatra. Itt három évet töltöttem el. Ekkor leszereltek bennünket, mivel megszűnt a toborzott hadsereg. Leszerelés után közszolgálatban próbáltam elhelyezkedni, de az akkori gazdasági válság miatt ez nem sikerült. Ekkor jelentkeztem leventeoktatónak, és ide fel is vettek. Mivel a vásárhelykutasi csapat igen nagy létszámú volt, ezért ide osztottak be, Temessy Fülöp főoktató mellé, oktatónak. Itt dolgoztam 1934-ig, amikor kineveztek a puszta- feketehalmi leventecsapat parancsnokának. Ezután szinte kétévenként kaptam újabb leventecsapatokat. így aztán hozzám tartozott: a pusztafeketehalmi, a mágocsoldali, a csicsatéri és a hatablaki leventecsapat. Ezenkívül, amikor a fecskésparti oktató bevonult katonai szolgálatra, oda is én jártam ki oktatni. Ekkor már jól belejöttem ebbe a munkába és meg is szerettem, úgyhogy főhivatásszerűen foglalkoztam vele. Közben a kiképzési feladat is sokat fejlődött, egyre magasabb színvonalú lett. Részünkre évente voltak továbbképző tanfolyamok, melyeken felkészítettek bennünket az előírt tananyag továbbadására. Erre a továbbképzésre szükség is volt, mert a tanyanyag is egyre bővült. A tananyag ekkor már a következőkből állt: - katonai alapkiképzés (zártrendi, harcászati és éleslövészet); - általános műveltség (történelem, földrajz, számtani és mértani alapműveletek, postai nyomtatványok kiállítása, különféle egészségügyi felvilágosítások, kulturált magatartás, illemtudás általános szabályai). Ilyen sokoldalú tananyag előadása komoly felkészülést kívánt, különösen a nem tanító oktatóktól. Én magam is a hétfői napot mindig felkészüléssel töltöttem. Nagy 139
